„Ha valaki a hatodikról zuhan, azt nem lehet a földszintnél elkapni ölbe, és hepp!” Lőrinczy Attila drámája a zuhanás másodperceit nyújtja elviselhetetlen hosszúságúra. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Van mit nézni a színpadon, addig is, míg elkezdődik a Három lány című Három nővér-átirat Szombathelyen. Például a tévében a klasszikus – bár mostanában kevesebbszer látható, ezért sokak számára már ismeretlen – Három nővér-paródiát, tudják: Márkus László, Haumann Péter, Körmendi János. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A címhez magyarázatul és mentség gyanánt: bizony ilyenek a poénok az Operettszínház idei utolsó nagyszínpadi bemutatóján. A Maya előadása felerészt élvezhető, ám a gyakori rossz pillanatokban mintha csak Kiss B. Atilla igazgatói pályázatának rosszalló kitételeit illusztrálná. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
„És szép?” – kérdezik a könyvben, egy asszonyra utalva. – „Úgy viselkedik, mintha szép lenne.” De mi lesz azzal, aki tényleg szép, ördögien szép, és ráadásul férfi? Oscar Wilde misztikus története decens horrorként viselkedik Réthly Attila rendezésében.
Csak kapkodom a fejemet: biztos, hogy az Operettszínház új bemutatóján járok? A színpadon xanax-koktél és motoros üldözés, harsány színek és szókimondó szövegek, féltékenységi dráma és női praktikák minden mennyiségben. Ja meg színház is, elég nagy dózisban. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Egy újabb kultfilmet ért el a végzet: zenés színpadi mű lett belőle. Az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén-t, Pedro Almodóvar 1988-as moziját Jeffrey Lane és David Yazbek írta musicallé, ami a West End-siker után egy film-színházban, az Átriumban látható hamarosan a Budapesti Operettszínház produkciójában. A Lucíát alakító Janza Katával azonban nem csupán a darabbeli karakterről beszélgettünk. PAPP TÍMEA INTERJÚJA.
Mai nyelvi fordulatokkal, és laptopon, érintőképernyőn elvégzett éves beszámoló-készítéssel időtlenné tett Ványa bá: a nevetségességig banális, lefokozott érzelmek és értékek, sehova nem vezető kitörési kísérletek egy olyan csehovi világban, ahol sem az életkorok, sem a külső/belső értékek nem befolyásolják a hősök életút-választásait. KARSAI GYÖRGY KRITIKÁJA.
A fiúsra nyírt frizurájú Szinetár Dóra operett-főszerepben lép elénk, Homonnay Zsolt komikusként próbálkozik, Jordán Tamás pedig női ruhát ölt magára: a Nagymező utcában mintha változnának a dolgok. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
Habkönnyű nyári bohóság? Ugyan. Halotti tor, szappanopera-dialógusokkal. Van azért társadalomkritika is, miért ne lenne? KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
A régóta állami pénzen működő bulvár gigaszínházakat hamar túlszárnyalta Orlai Tibor a szakma kiválóságaival együttműködve. A Rózsavölgyi Szalon Zimányi Zsófia vezetésével hasonló elképzelések szerint működik: a Réthly Attila rendezte kortárs francia színjátékban jó volt nézni Sipos Verát és Szervét Tibort. PROICS LILLA KRITIKÁJA.
A kaposvári negyedéves színészhallgatókat tavaly a Jeles András rendezte előadásban láthatta a budapesti közönség – illetve többet kapott annál: egy különleges előadás élményét. Most Réthly Attila irányításával a pesti kabarék világában merültek el. VARGA ANIKÓ ÍRÁSA.
Legelsősorban is nagyon szabad előadás a Szabadazá. És nemcsak azért, mert voltaképpen a legújabb kori szabadság kitöréséről szól – bár a kohézióját ez adja -, hanem azért is, mert változatos kifejezésbeli és formai eszköztárát is a szabadság szervezi. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.