A magány nem egy és oszthatatlan, hanem (még akkor is, ha egy) tovább osztható, például magánügyire és generálra. Fürjesi Csaba képein az utóbbira. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
DrMáriás rikító iróniájáról Tom Wolfe, az amerikai zsurnaliszta jutott az eszembe, aki pikírt modorban, de élvezetes pimaszsággal osztotta ki a hetvenes években a legdivatosabb művészeket és műkritikusokat. Még a cím felét is tőle plagizáltam. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Mivel a bankok nemesfémek adásvételével is foglalkoznak, van valami pikáns abban, ha egy bank által szponzorált kiállítás képein is megjelenik az arany és az ezüst. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
A nőket (főleg őket, habár mindenki mást is) meg lehet enni. Nem egyszerűen jó étvággyal, de akár áhítattal, netán falánk étvággyal. Attól függ, ki, mikor, hol és hogyan lát neki(k). Két művésznő most megmutatott két alternatívát. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
A monokróm festészetnek immár majdnem száz éves története van. A művészettörténész ebben mélyedne el, hogy megértse azt a hagyományt, amelyet Gál András választott magának, s elhelyezze őt ebben a hagyományban. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
Dezső Tamás a fotós világranglista élén áll, s amivel odakerült, azt most mi is megszemlézhetjük Budapesten a Raiffeisen Galériában. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Vannak nők, akik földszínű ruhát hordanak, arcukat festetlenül hagyják és kerülik a bizsut. Mégis elegánsak. Nagyvonalúak és szigorúak. Szenvedélyesek és csöndesek. Titkuk van, és azt megtartják maguknak. Keveseknek tetszenek, de nekik nagyon. P. SZŰCS JULIANNA KRITIKÁJA.
Megyik Jánost a kézikönyvek és a szakmai köztudat egyaránt szobrászként tartja számon. Neve hallatán a műértő emlékezetében geometrikus fakonstrukciók, újabban finoman megmunkált acéllemezek tolulnak fel. RÉNYI ANDRÁS ÉRTELMEZ.