Ha én ezt tudom, sokkal előbb leírom, hogy ilyen Magyarországon úgysem fog soha történni, avagy minden kívánságom így váljon valóra. Vagyis majdnem így. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Radnay Csilla
MUNKATERÜLET
DANTE TALÁLKOZÁSA A JELLEMHIBÁS CÁPÁVAL A Negyedik. Dante pokla / Narratíva, Jurányi Ház
Tulajdonképpen mi, nézőtéri székünkben kuporgó vagy terpeszkedő restek volnánk a negyediknek besorolt jellemhiba hordozói, és ezen, hitvány éltünkön tehát, kellene változtatnunk. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
MINT AMIKOR A VERSENYLOVAK MEGMUTATJÁK… Beszélgetés Andrássy Mátéval
Ha nem úgy állnak a csillagok és nem akkor kerül be az SZFE-re, valószínűleg másba kezd, de legalábbis másként. Hogy mennyire fér meg valakiben két teljességet kívánó létforma, a független és a kőszínházi, hogyan lehet mindezt összeegyeztetni, erről is beszélgettünk Andrássy Mátéval. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
ÉRIK A GYÜMÖLCS? A székesfehérvári Vörösmarty Színház elmúlt öt éve – 2. rész
A fehérvári színház elmúlt éveit vizsgáló elemzésünk második részében a társulat, vagyis a színészek és a rendezői kar áll a fókuszban. Emlékezetes szerepek, kiemelkedő előadások. És a konklúzió. URBÁN BALÁZS ELEMZÉSE.
„KAPTATUNK FÖLFELÉ” Beszélgetés Szikora Jánossal, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatójával
Régóta érik ez a beszélgetés. A kalandos sorsú rendező, Szikora János a rengeteg váltás és helyváltoztatás után lenyugodni látszik Székesfehérváron. Érdekes. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
VICCTERÁPIA Férjek és feleségek / Belvárosi Színház, Orlai Produkció
Ami Woody Allennél szíven ütött, azt a Belvárosi vígjátékában alaposan kinevethetjük. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
A HELY, AHOL LEHET ÉLNI Závada Pál – Mohácsi István – Mohácsi János: Egy piaci nap / Radnóti Miklós Színház
Felkavaró Závada Pál regénye, s felzaklató a Mohácsi testvérek ebből készített, szigorúan komponált, zeneileg strukturált, a Radnóti Színház csaknem teljes társulatát mozgósító előadása. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
NEM IS OLYAN FURA A Fura / Orlai Produkciós Iroda, Jurányi Inkubátorház
A fura című előadás címszereplőjét, Jesper Liert tarthatnánk éppen furának, ha nem volna olyan pokolian ismerős. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
KORTÁRSUNK, MARLOWE Christopher Marlowe: II. Edward / Budapest Music Center, Café Budapest Fest 2016
„Nem mondok le. Nem mondok le.” Hajtogatja csökönyösen, magába roskadva, kis durcával a hangjában az ország első embere Alföldi Róbert új rendezésének a vége felé. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
KELL, HOGY SÍRJ, ARGENTÍNA Webber – Rice: Evita / Budapesti Nyári Fesztivál
Újra diadalmasan tért vissza a Margitszigetre az Evita. Andrew Lloyd Webber zenéjén nem fog az idő, az argentin elnökfeleség történetének többértelműsége pedig máig képes minket zavarba ejteni. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
BOSSZÚRA BOSSZÚ Shakespeare: A velencei kalmár / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
Egy hónapon belül két helyen mutatták be A velencei kalmárt. A Pesti színházi produkció rendezői megközelítése esély sem ad arra, hogy a mű a maga komplexitásában megszólaljon, Székesfehérváron pedig a nagyvonalúan, bár kissé tempótlanul lebonyolított – s elemzésem egyedüli tárgyát képező – előadásban jó pár eldöntetlen és megválaszolatlan kérdés maradt. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
ÉS MÁR SENKI SEM Tracy Letts: Augusztus Oklahomában / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
Végy némi Három nővér-utánérzést, egy csipetnyi görög mitológiai reminiszcenciát, tedd mindezt drámaírói mérlegedre, jól számítsd ki a fordulatokat, helyezd mindezt az amerikai Délre, majd gyúrd össze egy darabbá. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
SZÓLJATOK AZ ORLAINAK Hair / Orlai Produkció
Még nem élt, csupáncsak működött a Hair a Mohácsi János által rendezett produkció legelső előadásán. Hol jól, hol rosszul. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
NAGYESTÉLYIS BALLADA Federico García Lorca: Vérnász / Székesfehérvári Vörösmarty Színház
Amióta García Lorcát színpadra teszik, minden rendező a duendét keresi. Keresik, keresik és keresik – s csak ritkán találják. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
FALON INNEN ÉS TÚL Dosztojevszkij: A félkegyelmű / Székesfehérvári Vörösmarty Színház
Az első felvonás végén a Rogozsint játszó László Zsolt áttöri a hátsó falat. Kicsiny, szakrális tér nyílik meg előttünk, és nincs más választásunk, mint hogy közelebbről megismerkedjünk vele – lévén, hogy csak ezen keresztül lehet kijutni a büfébe. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.