Előadásokat filmekhez hasonlítani disznóság. De talán kevésbé az, ha egy zombis előadásról beszélünk. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Nem, nem fogom vissza magam, mindent és mindenkit leírok, mert ebben az előadásban mindenkiről van mondanivaló. Hogy ez az előadás rendben van, azt már az első pillanattól fogva lehet tudni, egyszerűen jól kezdődik. FORGÁCH ANDRÁS ESSZÉJE.
Konyhafilozófia nem nyújt receptet életproblémákra. Három konyhafilozófia kevesebb, mint egy. Antihősnőink a konyhából indulnak és oda térnek vissza, nagy kör-tanácsadásban osztva meg egymással gondjaikat és gondolataikat. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A K. V. Társulat és a Füge Produkció a Thália színházban mutatja be Rába Roland és Zöldi Gergely Dermedési pont című előadását. A próbán beszélgettünk az előadás két szereplőjével, a társulat alapítóival, Száger Zsuzsannával és Urbanovits Krisztinával női dolgokról és a függetlenek lehetőségeiről. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Az Isteni műszak azt a zsánercentrikus, midcult mintát követi, amit a Kontroll bő egy évtizede: abszurdban ázott humora, groteszk karakterei és magabiztos műfajkezelése avatják az utóbbi évek egyik legjobb magyar filmjévé. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
„Leszoptam Rákosit, kinyaltam Kádárt, most meg mehetek a picsába?!” – kérdezi Sápi Mercédesz egyikeként a Lipót csatarendben távozó lakóinak. Egy sárga, magyar világhírű intézet haláltánca. Nekünk meg igencsak érdemes kapaszkodnunk a vaságyakba és az infúziós állványokba, hogy e tánc szédülete nehogy magával rántson. CSATÁDI GÁBOR ÍRÁSA.
A nyitó film vetítésekor komoly aggodalom fogalmazódott meg bennem: mi van, ha ennél jobbat már nem látunk a fesztiválon? A versenyszekció végignézése után sajnos azt kell mondanunk, nem hogy jobbat, de még a The Master közelébe érő alkotást se láttunk. És ez nem a The Master-t dicséri. GYENGE ZSOLT ÍRÁSA.
Bozsik Yvette új rendezése Minden ötödik órában címmel a családon belüli erőszakról szól. Új műfaj a láthatáron: figyelemfelhívó társadalmi hirdetés, élő plakátképek musicalben elbeszélve. SISSO KRITIKÁJA.
Az elmúlt évek legjobb eladását nézhetjük a Radnótiban. Bátor, egyenes, elkeseredett és felemelően szép. JÁKFALVI MAGDOLNA ELEMZÉSE.
A címszereplő éhkopp-estebédet készíttet elő, hogy muszájból vendégül lássa öregedő szíve ifjú választottját, Mariane-t. A vacsoratervezés során a fukar házigazda takarékos ötletekre jut: „…valami finom kis sűrű bab jó zsírosan, hozzá egy kis marhadarálék…” TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Sem az állatalakoskodó, pogány közelítésnek, sem a görögös-kórusos interpretációnak nem áll ellent a modern költői színjáték. A felületek és eszközök keverése kemény, tiszta drámaiságot szabadít fel a balladás előadásban. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Nem lenne haszontalan tudni, mely felkínált darabok közül bólintott rá a rendező éppen erre. Zenés színházi ön- és társulati tréningnek nem rossz választás, de az emberöltővel ezelőtt keletkezett színmű, miközben levedlette a régit, kevéssé vett fel új, mai arcot. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Három ember között egyetlen téli éjszaka alatt leomlanak a falak. Dyga Zsombor Köntörfalak című filmjében nincs sok köntörfalazás. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A szerző szerint darabjának címe az is lehetne, hogy Great Love Story – Hitler and his Jew, Rába Roland rendezésében ugyanilyen hangsúlyos e viszony ellentettje is, azaz a zsidó és az ő Hitlere. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Az egyik férfi „halott”, a másik „elmebeteg”, a harmadikon „iszonyú a szorítás”. Kettő értelmiségi (testvérek), egy üzletkötő (a barátjuk). Figyelik, gúnyolják, szánják a másikat; botcsinálta terápiákkal orvosolják egymás baját. A pánikot. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.