Mesebeli romantika, bájos humor és sok önirónia: a Liza, a rókatündér újszerű hang a magyar filmben, miközben sok megoldása már ismerős lehet az átlagnézőnek is a világ mozgóképes terméséből. Mindemellett kellemesen elszórakoztat a maga másfél órájában. HAJNAL MÁRTON KRITIKÁJA.
A Nemzeti Kulturális Alap idei miniszteri döntése alapján 15.000.000 forinttal támogatja az Újszínház két előadásának megalkotását. Felkerekedtem hát, hogy megnézzem, mire költjük a pénzünket. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Csurka István szép emlékű és beszédes című drámájának legújabb színházi (legújabbszínházi?) bemutatója kapcsán reklámértékű recenzióra ragadtatta magát az index a minap. A népszerű hírportál szerkesztői nyilván tudják, miért tűzték címlapjukra – méghozzá fotós kiemeléssel – épp ezt a cikket. UPOR LÁSZLÓ ÍRÁSA.
Zsolnay Vilmos és porcelángyára olyan hagyatéka a magyar kultúrának, mely joggal kívánkozik filmvászonra. 2010-ben Pécsett erre lehetőség is adódott az Európa Kulturális Fővárosa megtisztelő címnek és az ehhez kapcsolódó kulturális befektetéseknek köszönhetően. KŐHEGYI ILONA ÍRÁSA.
Néhány kurta hét leforgása alatt immár a második új filmet láttuk az intranzigens főpapról. Vajon Mindszenty-kurzusról lenne szó? Nos, esztétikai értelemben aligha. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Egyenletesen színvonalas mezőny, néhány kiugróan izgalmas előadás, meg tartalmas beszélgetések-viták jellemezték az idei, immár negyedik Deszka Fesztivál első négy napját. KOVÁCS DEZSŐ BESZÁMOLÓJA.
Négy fiatal vajdasági színész – Béres Márta, Erdély Andrea, Mikes Imre Elek és Sirmer Zoltán – olyan, eredetileg vizsgának szánt előadásokkal mutatkoztak be Budapesten is, amelyeket maguk szerkesztettek és rendeztek. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.