A Sirály pincéjében globális katasztrófáról mesél a KoMa minden tragikus hangtól mentesen. A szereplőknek – akik „félszavakból is utálják egymást” – már nem az előadásért, hanem a túlélésért kell megküzdeniük. A szórólap szerint ez rosszabb, mint a halál. NAGY GERGELY MIKLÓS ÍRÁSA.
POSZT 2010
KOMA LIGHT
IS, NEM IS Füst a szemében – Cseh Tamás-est / Kaposvári Egyetem Művészeti Kar, POSZT 2010
Hommage is, nem is; színház is, nem is; koncert is, nem is a kaposvári harmadéves színinövendékek Cseh Tamás-estje, a Füst a szemében. „Kétezresek” a „hatvanasok” életérzésével, velük a dal szintén megbillen egy kissé. Helyben vagyunk. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.
NYUSZI POP Kicsi nyuszi hopp hopp / KINO, POSZT 2010, Vidor Fesztivál 2010
Megtörtént esetet dolgoz fel Pelsőczy Réka újabb rendezése, az alkotók által színházi road-movie-ként aposztrofált Kicsi nyuszi hopp hopp című előadás, amely történetesen egy filmszínházban, a Kinóban látható, és valójában egy tényfeltáró revü. SISSO ÍRÁSA.
WEÖRES ÉS FEKETE Weöres Sándor: Mennyekbe vágtató prolibusz / Katona József Színház, POSZT 2010
A Katona József Színházban nemrég mutatták be Weöres Sándor nagyszerű filozofikus tréfáját, A kétfejű fenevadat; a színház harmadik, legkisebb játszóhelyén, a Sufniban pedig Fekete Ernő válogatásában és előadásában harminc Weöres-verset hallhat, és még inkább láthat a néző. SZEGŐ JÁNOS ÍRÁSA.
TALÁLKOZÁS FIATALEMBEREKKEL Chloë Moss: Mr. Pöpec / Pinceszínház, POSZT 2010
Ha az előadás csak arról szólna, hogy milyenek voltunk 18 évesen, nem jutna tovább a ballagások környékén burjánzó közhelyeknél. Chris és Luke barátságának történetében viszont benne van, hogy ők maguk milyen emberekké lesznek, vagyis hogy mi, idősebbek, milyenek vagyunk. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
„VÉR A FONÁL ÉS KÖNNY A CIFRÁZAT” Weöres Sándor: A kétfejű fenevad / Katona József Színház, POSZT 2010
Sokadszor rugaszkodik neki a magyar színház, hogy megszólaltassa Weöres Sándor remekművét. Az „eddig született legjobb magyar drámát”, ahogy Spiró György nevezi a műsorfüzetben. A különleges színházi matéria most is meglepetésekkel szolgál játszónak, nézőnek. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
OPERETTEN INNEN ÉS TÚL Harmath Imre – Fényes Szabolcs: Maya / Gárdonyi Géza Színház, Eger, POSZT 2010
Zsótér Sándor és az operett találkozása korántsem véletlen, mégis: legalább annyira meglepő, mint amennyire szükségszerű. Az egri debütálás legfőbb erénye, hogy az operettjátszás közkézen forgó kliséinek megmutatása mellett bőven jut hely azok parodizálására is. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
MAJD A KOCKA MEGMONDJA A kockavető / Szputnyik Hajózási Társaság, POSZT 2010, dunaPart Platform 2011
Valaki ráun monoton hétköznapjaira, és dobókockázni kezd. Ha egyes, megerőszakolja a szomszédnőt, minden más esetnél öngyilkosságot követ el. A kocka megkegyelmez: Luke leteperi a nőt. Aztán újra dob. És újra. Közben kiderül: kockáztatni jó. Vajon a Szputnyikkal is? NAGY GERGELY MIKLÓS KRITIKÁJA.
LELEPLEZŐDÉSEK Ödön von Horváth: Kasimir és Karoline / Örkény Színház, POSZT 2010
Ödön von Horváth népszínjátékként határozta meg darabjai műfaját. A Bagossy László által rendezett Kasimir és Karoline világában mi vagyunk a „nép”, akinek szórakoztatására finoman kidolgozott, precíz és élvezetes színjáték zajlik az Örkény Színház stilizált színpadán. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
A PUZZLE CSAPDÁJA Csehov.zip / Kaposvári Egyetem Művészeti Kar, POSZT 2010
Színészhallgatók vizsgaelőadásától mindenképpen valami eredetit vár a kíváncsi néző. Valamit, amiben megmutatkozhat alkat, tehetség, játékkedv. Az „ide nekem az oroszlánt is” lendülete. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
VÁSOTT ÜBÜK Alfred Jarry: Übü király / Maladype Társulat, POSZT 2010
A Maladype nem dédelgette heteken át az előadás titkát, hogy meglepetésként robbanhasson a bemutatón: a próbafolyamatot bárki látogathatta. Az Übü király nem színpadon, hanem lakásban, sarokba halmozott újságpapírkötegeken játszódik. A társulat színháztalanít és színházat csinál. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
MA MÁR CSAK EMLÉK? 20/20 / Yorick Stúdió, Marosvásárhely & dramAcum, Bukarest, KDF 2009, POSZT 2010, Kisvárda 2010, dunaPart Platform 2011
Dehogy az. Egy román drámaíró, öt marosvásárhelyi magyar és öt bukaresti román színész, egy magyar dramaturg meg egy román vizuális művész azt kutatja, milyen a húsz év után is velük élő történelem. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
TARTÓS LEROBBANÁS Ion Luca Caragiale: Az elveszett levél / Pécsi Nemzeti Színház, POSZT 2010
A kisvárosban a pártpreferencia már a szerelmet ostromolja, egy elhibázott voks szinte a szakítással ér fel. Tévedés ne essék: nem napjaink Magyarországán járunk, hanem egy fáradt, poros megyeszékhelyen valahol a román hegyek közt. Úgy százhúsz évvel ezelőtt. NAGY GERGELY MIKLÓS KRITIKÁJA.
EGÉSZEN NORMÁLIS ŐRÜLET Lukas Bärfuss: Dora – Szüleink szexuális neurózisai / Sirály, Rakpart Szabad Úszóművek, POSZT 2010
Dora nem normális. Legalábbis mindig gyógyszereken élt. Egyszer aztán anyja úgy dönt, állítsák le a gyógyszerezést, hogy Dora ismét normális lehessen. Ami persze nem megy könnyen. És egyébként is: érdemes ebben a világban normálisnak lenni? Normális itt egyáltalán valaki is? URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
ALICE KARFIOLORSZÁGBAN Brecht: Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése / Örkény Színház, POSZT 2010
Brecht óta a karfiol ápol és eltakar. És mi mindent: ölést, rablást, erőszakot és zsarolást, ahogy az egyik serény zöldséges mondja a darab vége felé. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.