Bajban lennék, ha meg kellene mondanom, Tóth András pinceszínházi Macbeth-rendezésének számomra mi a kulcsfogalma, kulcsmomentuma. Nem azért, mert nem találni ilyet az előadásban – éppen ellenkezőleg; akár hosszú listát is írhatnék a produkció olyan ötleteiről, felvetéseiről, formai elemeiről, amelyek egy eredeti interpretáció kulcsai lehetnének. Amivel éppúgy jellemezném a bemutató erényeit, mint problémáit. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Pinceszínház
A KEMÉNYKALAPOS GYILKOS
ÚJRA KELL KEZDENI? 33. THEALTER, 1-3. nap
A Régi Zsinagóga kertjébe lépve szemet szúrnak a bejárat fölé aggatott színes nyakkendők. Milyen ünnep készülődik itt? Megnyitó, búcsúztató, esetleg megemlékezés? A kérdésre nem kapunk választ Balog József performanszba hajló beszéde után sem, aminek a végén ő is felköt egy fekete nyakkendőt. Háta mögött a 33. THEALTER plakátja: egy kézpár, tele fehér körökkel. Vagy nézői szemekkel. Vagy nullákkal. BÁLINT ZSÓFIA BESZÁMOLÓJA.
„NEKED SOK EZ A NŐ” Euripidész: Médeia / Pinceszínház
A színházterembe belépve Karsai Györgyöt pillantjuk meg, aki a színpad szélére állított asztalnál mesél a Médeia-mítosz eredetéről és a dráma cselekményének előzményeiről. Aki hallotta már őt előadni, pontosan tudja, hogy mennyi humorral tudja bizonyítani a mitologikus történetek időszerűségét. Kockázatos így kezdeni egy előadást, hiszen a néző szívesen hallgatná őt az előadás egész ideje alatt. SÁNDOR PANKA KRITIKÁJA.
TÁSKÁJÁBAN ELESÉG Háy János: A Gézagyerek / Pinceszínház
Háy János első színpadi sikerének, A Gézagyereknek autisztikus fiú a főszereplője. Egy hibás gyerek. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
„A HAL MERÉNYLET” Wolfgang Kohlhaase: Hal négyesben / Pinceszínház
A Hal négyesben színlapja hármat ígér: zenéset, bűnügyit és komédiát. A végeredmény: háromból semmi. FRAUENHOFFER GYÖRGY KRITIKÁJA.
TÚLSÓZVA Székely Csaba: Bányavirág / Pinceszínház
A végére ugyan támadhat némi hiányérzetünk, de azt leszögezhetjük, hogy a rendezés kidolgozottságát illetően nincs hiány – írta nemrég egy kolléga a darab marosvásárhelyi előadásáról. A Pinceszínházban a végére zavaró többletérzetünk támad: jó, jó, de ez így sok. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
NÉDER, MARSALKÓ, LISZTOPÁD Fráter Zoltán: Hát hogy szeret maga engem? / Pinceszínház – POSZT 2012
A színház repertoárja, Krúdy szerelmes sztorijai, az ismeretlen színházcsinálók mind olyan kulturális közeget formáznak, mely inkább a körúti kisbulvári játéknyelv, a szobaszínházi intellektüel frivolság kedvelőit vonzza. S ekkor tévedünk először, nagyon nagyot. JÁKFALVI MAGDOLNA ÍRÁSA.
KRÚDY-DILEMMÁK Krúdy emlékezete konferencia / Pinceszínház, Kalligram
Ki ne gondolna a velős pirítós közben Szindbádra (Latinovitsra, noch dazu Krúdy-ra)? De ki az, aki nemcsak ámulva emlegeti, hanem (újra) olvassa is a műveit? Hol van most és hol nincs Krúdy Gyula? A Krúdy emlékezetéhez címzett konferencia velős válaszokat adott e kérdésre. SZEGŐ JÁNOS ÍRÁSA.
TALÁLKOZÁS FIATALEMBEREKKEL Chloë Moss: Mr. Pöpec / Pinceszínház, POSZT 2010
Ha az előadás csak arról szólna, hogy milyenek voltunk 18 évesen, nem jutna tovább a ballagások környékén burjánzó közhelyeknél. Chris és Luke barátságának történetében viszont benne van, hogy ők maguk milyen emberekké lesznek, vagyis hogy mi, idősebbek, milyenek vagyunk. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
HANGULATOK, TALÁNYOK Kavics – Finita la Commedia: Száz év dagály / Pinceszínház
A Pinceszínházban főként hagyományos interpretációkat látni, ám Babits verse köré ezúttal formabontó elemek kerültek. Mintha az Esti kérdés magába szívná egy performansz jegyeit, hogy filozofikus kérdéseit érzéki rébuszokká egészítse ki. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA.
BECSAPHATÓ TÖRTÉNELEM Drakula vajda, Mátyás királynak rabja – csúfhistória egy egészben / Pinceszínház
Történelmi panoptikum viaszszobraiba oltott esetlen rajzfilmfigurák elevenednek meg a Pinceszínház előadásában: a félelmetesen igazságos Mátyás király és a félelmetesen kegyetlen Drakula gróf hírnevéhez méltón, majd egyre méltatlanabbul viselkedik. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.