A kortárs magyar drámák motorja vagy lassú égésű kazánja a korlátlan alkoholfogyasztás. Esetünkben még késdobáláshoz is vezet. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Aligha éri meglepetés a nézőt, amikor szemrevételezi az Orlai Produkció bemutatójának díszletét. Kálmán Eszter játéktere gyakorlatilag két egymás melletti balkon, amelyre rálátunk. A kilátást pedig mi, nézők jelentjük. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
„Van kovászos uborka!” Ez az elordított mondat – Börcsök Enikő ordítja el – valami olyasmit jelent, hogy az isten verje meg ezt a mi örökké és örökre nyomorult életünket. És veri. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Van ez a közönség által igen-igen kedvelt színházi műfaj, az életjáték. Nem dráma, de színház; kapcsolódása mind a hétköznapokhoz, a jelenhez, mind a közönséghez direkt, evidens. Ha ráadásul a színházról, színészről (is) szól, a siker garantált. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Az Orlai Produkciós Iroda új bemutatója a Határátlépések, amiben a szereplők kénytelenek szembenézni önmagukkal, miközben saját határaikat feszegetik egy-egy döntés kapcsán. A színészek személyes történeteiket is beépítik a darabba, aminek egyik szereplője Péter Kata. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
Hogyan alkalmazható színpadra a több mint negyven éve született mozi, amikor kézzelfogható miliője végérvényesen múltidővé lett? PETHŐ TIBOR KRITIKÁJA.
Ha Aurora, a Becéző szavak anyafigurája ma élné középkorúsága virágkorát, le sem jönne a facebookról, az instáról, a twitterről, seregnyi követője lenne, és azt mondanánk rá: influencer. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Orlai Tibor előadásainak egy része a tuti siker receptje szerint készül, másik része pedig merész, kockázatos vállalás, a minden értelemben vett bukás lehetőségét megengedő bátor kísérletezés. Mielőtt megnéztem volna a Bocs, félrement! című vígjátékot, azt gondoltam, ez az előadás a két kategória közé csúszik. Tévedtem. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA.
A „Velence elnöke” tisztségétől, a bírósági döntés felelősségétől számítóan távol maradni igyekvő Dózse az előadás végén beszédes mozdulatot tesz. Alakítója, Fesztbaum Béla – jelentőségteljes pillantást vetve ránk – két alkarját, kézfejét nyisszantó mozdulattal elrántja egymás felett. Vége. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Salemnek annyi. A kis falu közössége szívós munkával, öngerjesztő indulattal, belevaló tömeghisztériával felszámolta önmagát. Árva gyerekek, gazdátlan állatok kóborolnak az utcákon. Boszorkányok pedig nincsenek. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Áll előttünk az igazi, legendás naiva, szerepkörének és életének itt, ezek között a falak között kiérdemelt erős hitelével, s nem történik más, mint hogy 1944 erdélyi frontvonal-történetére montírozódik rá a szőkesége. JÁKFALVI MAGDOLNA KRITIKÁJA.
Patrónusa egyházi döntés folytán a szentek közösségét kényszerült elhagyni, mert a történeti kutatás szerint nem is élt soha. Gál Kristóf önszántából fordított hátat a színészi pályának, hogy rendőrnyomozóként keresse élete értelmét. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Terápiás fázisába érkezett Máté Gábor és Horvai István 2003-ban végzett osztályának önéletrajzi ihletettségű, immár a hatodik egynyári részt színre állító közéleti bulvársorozata, melynek jótékony hatásai egyéni és közösségi szinten is reménykeltők. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.