Én megértem, hogy Blanche ennyire ki van akadva erre a bunkó polákra, Stanley-re. Azt meg pláne megértem, hogy a bunkó polák ki van akadva erre a mimózát színlelő Blanche-ra, akinek csak akkor van egy-két őszinte mondata, ha mattrészeg. És akkor sem mindig. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Páder Petra
HESS, VALÓSÁG!
WELLINGTON NYOMÁN Mark Haddon-Simon Stephens: A kutya különös esete az éjszakában / Budaörsi Latinovits Színház
Mark Haddon sokszorosan díjnyertes ifjúsági regényéből több sikeres színpadi adaptáció is készült. Az Asperger-szindrómás Christopher történetét most a Budaörsi Latinovits Színház játssza gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
HAZUDTAM. ÉS? Csiky Gergely – Mohácsi testvérek: Az üzlet az üzlet, avagy eladó a menyasszony / Budaörsi Latinovits Színház
Csiky Gergely után, miatt és helyett írták a Mohácsi testvérek a darabot, írja a színlap, s a friss mű hosszú címe tulajdonképpen egyetlen „Phíjjj!”-t, egy, a galád hősökre vonatkozó, utálkozó alkotói kiköpést takar. Az indulatos véleménynyilvánítás sikerült. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
ANTITÉZIS David Farr: Vadászat / Budaörsi Latinovits Színház
Ami engem illet, csöppet sem bánom, ha egy színházi előadásból „kilóg a lóláb”, vagyis a tanulság, az üzenet, mindközönségesen a tézis. A Dogma-filmeket – mondjuk, többet közülük – is kedvelem. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
JÓ, HOGY VÉGE A HETVENES ÉVEKNEK Enn Vetemaa: Vacsora öt személyre / Budaörsi Latinovits Színház
Szocializmus, alkoholizmus, értelmiségi létbizonytalanság, toxikus családi környezet. Nagyjából ezeket a témákat dolgozza fel Enn Vetemaa drámája és Böröndi Bence budaörsi rendezése. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
SŰRÍTETT LEVEGŐ Lev Tolsztoj: A sötétség hatalma / Budaörsi Latinovits Színház
Nem ismertem én ezt, Lev Tolsztojnak A sötétség hatalma című darabját. És ha csak az előadást látom, hát meg nem mondtam volna, hogy ő írta. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
NEM SÚGOTT A SÚGÓ Friedrich Dürrenmatt: A nagy Romulus / Budaörsi Latinovits Színház, a HOPPart Társulattal közösen
Egyetlen ember mond igazat e színházi estén, tudjuk meg bizalmasan a címszereplőtől. Ő is csupán azért, mert amit mond, papírból olvassa. Le van írva neki. Lehet, hogy mi, nézők is őszintétlenül nézünk? Némán, susmorgással-nevetéssel, de tévesztve, félreértelmezve, túlzott igényekkel? TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.