Az alapvető problémák ugyan a Margitszigeten is megmaradtak, de azért a szabadtéri közeg, a korrumpálóan nyárias hangulat meg a (voltaképpeni) első szereposztás javított az operettszínházi produkció összhatásán. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
A drámaírók szakmai műhelytalálkozójából Debrecenben színházi fesztivál lett. Igaz, a magyar drámák előadásainak fesztiválja. NÁNAY ISTVÁN BESZÁMOLÓJA.
Második alkalommal rendezték meg Nagyváradon az erdélyi magyar hivatásos bábszínházak fesztiválját, a Fux Fesztet. A verseny- és az off-program tizenöt előadásának köszönhetően átfogó képet kaphattunk a társulatoknál zajló munkáról. PAPP TÍMEA BESZÁMOLÓJA.
Kritikusi potya feladat? Hiszen tizennégy esztendő leforgása alatt negyedszer közzétett novelláskötet a tárgy. Ráadásul úgy, hogy a jelen kiadás függeléke a fontosabb bírálatok közül is felsorakoztat nyolcat. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Bodor Ádám egyik álnéven írt levele, irodalmi-társadalmi több mint tréfája, önreflexív fricskája adja György Péter könyvének a címét, amelyet a magyarországi recepció által alighanem teljesen ignorált Szabédi Lászlónak ajánl, és amelyet más utalásrendszerek mellett leginkább Tamás Gáspár Miklós Trianon árvái című cikke sző át a legmarkánsabban. SEBESTYÉN RITA ÍRÁSA.