Rajna Martin, a Győri Filharmonikus Zenekar zeneigazgatója és az Opera első karmestere még csupán 28 esztendős, ám máris több mint a magyar zenei élet egyik nagy reménysége. A fiatal muzsikust többek közt a karmesteri szerepről és az operai működés előre sohasem kalkulálható meglepetéseiről kérdezte László Ferenc, s a beszélgetés során a komolyzenei élet újonti ifjúságmániája és annak kockázatai is szóba kerültek. LÁSZLÓ FERENC INTERJÚJA.
Claus Guth 2008-as salzburgi Don Giovannija, több más európai állomást követően most Budapestre is megérkezett. Óriási dolog, hogy egy ennyire markáns rendezés évtizedeken átívelve sem öregszik meg, azzal együtt, hogy a kerekerdő csupán a darab háromnegyedéig érdekes. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ KRITIKÁJA.
Sűrű hónap elé néznek a kultúrakedvelők decemberben is: lapunk főszerkesztőjének szubjektív ajánlójában (majdnem) tíz színház, film, opera, könyv, nem csak Budapesten, hanem a szomszédos Bécsben is.
Nem, nem kell megszállott balett-rajongónak lenni ahhoz, hogy fölhabzó kíváncsisággal böngésszük a falakon és a tárlókban elhelyezett szövegeket, alaposan szemügyre vegyük a fotókat – elég, ha érdekel bennünket egy huszadik századi magyar művészsors. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Kovalik Balázs szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében elhatárolódik a Budapesti Nyári Fesztiválon a neve alatt futó Turandot című előadástól.
Komolytalanul népfrontos műsorösszeállítás, felültetett vendégkoreográfusok, elszivárgó nézők a premieren. Az ország vezető balett-társulatának nyár eleji bemutatóját még az ág is húzta. KRÁLL CSABA ELEMZÉSE.
Regnálása alatt hungarikum lett a Budapesti Operettszínház, amit a három cikluson át igazgató, azt a negyedikben művészeti vezetőként irányító Kerényi Miklós Gábor szívesen megmutat a világban is. Előadásaikat évente közel százezer néző látja külföldön. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
Milyen volt egy operett-karaoke a századelőn? Hogyan szeretett bele egy kőszoborba Ady Endre? Miért szólt be Dajka Margit direktorasszonyának? Vagy hogyan került az Andrássy Úti Színház a Paulay Ede utcába? Mindezekre egy rendhagyó időutazó séta közben kaptam választ. KÓNYA RITA VERONIKA ÍRÁSA.
Aribert Reimann operája, az 1978-as Lear harmincnyolc évvel később is nehéz darab, Jean-Pierre Ponnelle rendezése viszont annyira túlértékelt, hogy megbénította Anger Ferencet. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA.
Puccini korai operáit, a Le Villit és az Edgart, valamint a gyakran inkább operettként aposztrofált Fecskét leszámítva a komponista érett művei közül talán a Nyugat lányával és a Triptichonnal bánnak a legmostohábban az operaházak. TÓTH ENDRE KRITIKÁJA.
Advent második vasárnapján mutatták be az Erkel Színházban a német romantikus opera első nagy mesterművét, amely a második világháború óta nem került az Operaház színpadára/színpadaira. TÓTH ENDRE KRITIKÁJA.
Szabóki Tündével a Zsótér Sándorral való munkáról és a Crescendo Nyári Akadémiáról beszélgettünk. MÁTRAI DIÁNA ESZTER INTERJÚJA.
Ugyan van-e naprakészebb látvány a színpadon, mint egy vízadagoló automata, egy bevásárlókocsi vagy egy csapat pomponlány? Oberfrank Pál a korkívánalmaknak megfelelő Carment próbált rendezni. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Az Artus új előadása a „zenét játszani” kifejezése köré gyűjti a zenére, mozgásra, zene és mozgás viszonyára, s nem utolsósorban a játék fogalmára vonatkozó kérdéseket. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA.