Katie Cappiello sorozata felemás élményt kínál, mert bár gátlások nélkül feszeget izgalmas témákat, harsánysága és fókusztalansága tehertétellé válik. Az viszont kétségtelen, hogy érdekes ötlettel közelíti a fiatalság-ábrázolásokhoz kapcsolódó szabadság-toposzt. SZABÓ DÁRIÓ CIKKE.
A Suburbicon fekete humora után most csöndes, meditatív, borongós sci-fivel lépett rajongói elé a színész-rendező George Clooney. A kétórás alkotás még jobban felerősíti a pandémia okozta sérülékenységünket és vélt vagy valós veszélyérzetünket. És nem jön Bruce Willis, hogy a végén megmentsen mindenkit. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Chadwick Boseman fantasztikus utolsó szerepében, a Ma Rainey’s Black Bottom azonban nemcsak miatta érdemes a figyelmünkre: a film némi színpadiassága ellenére kiváló dráma és remek korlelet. VIGH MARTIN ÍRÁSA.
Remek szereposztás, jó ügy, elsöprő koreográfia és dúdolható zenék. A The Prom – A végzős bált még a Jóisten is sikernek teremtette, könnyes-nevetős kiállós filmnek. De nem az lesz belőle, csak egy újabb uncsi strigula az elfogadás és a nagy szívünk mellett. Már ha van valakinek szabad két órája. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
David Fincher talán legmegosztóbb filmje az Aranypolgár születése és ó-Hollywood kulisszái mögé kalauzol. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Ígéretes kezdet, kudarcos folytatás. Ryan Murphy, a sorozatok világának extravagáns showrunnere a Netflixen látható Ratched című szériájában csak apropónak használta a Száll a kakukk fészkére hírhedt főnővérének karakterét ahhoz, hogy tíz részen keresztül előadjon egy grand guignolba oltott melodrámát. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Vajon most összejön Amy Adamsnek és Glenn Close-nak? Igazából ez a legnagyobb kérdése Ron Howard új mozijának, hiszen a két színésznő összesen 13 Oscar-jelöléssel büszkélkedhet. Itt is mindent megtettek, hogy még közelebb kússzon az áhított szobrocska. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Sallangmentes, finom alkotást tesz le elénk a korábban inkább vágóként dolgozó osztrák Ulrike Kofler. A Mit akarunk az élettől távol esik a tanmesék vaskos tanulságaitól, inkább amolyan királydráma királyok nélkül, skandináv minimalizmussal. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
…és azután tragédiává lesz a Netflix egyik legújabb produkciójában, hogy apróbb mozzanatokon („forgásokon”) keresztül a legelemibb érzés, a kötődés váljék félelemforrássá. SZABÓ DÁRIÓ ÍRÁSA.
A kérdés megint ugyanaz: szükséges volt-e Alfred Hitchcock korai klasszikusát újra megfilmesíteni? A válasz nem egyértelmű, ám Ben Wheatley mégiscsak többet tesz annál, hogy leporol egy örökzöldet. Adaptációja látványosabb, a lényeges pontokon pedig hűebb a regényhez, de ez nem lesz elég egy újabb Oscarhoz. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Igazi presztízsfilm: az amerikai történelem feldolgozása, sztárok tömkelege, emelkedett hangulat, erkölcsi prédikációk és humor, nagy ív – az isten is az Oscar-gálára teremtette. És könnyen lehet, hogy a férfi mellékszereplők kategóriájában az esélyesek között is lesz. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Fél évszázad leforgása alatt nagyot változott a világ, de akkorát azért mégsem, hogy a meleglét sajátos és embervoltunk egyetemes nyűgjeire ne ismerhessünk rá Mart Crowley most másodszor is megfilmesített, fanyarul érzelmes drámájában. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
A családnév ismert, maga a személy azonban korántsem. A Netflix legújabb filmjében a fókusz ugyanis Sherlock Holmes húgán, Enolán van. Szerencsére Harry Bradbeer rendező ügyesen bánt az arányokkal, így a végeredmény egy kifejezetten szórakoztató kosztümös kaland. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
Ez lenne az a film, ami miatt nem csak szerethető a Netflix, hanem komolyan is vehető, mint a nagy stúdiókkal versenyző gyártó. Korábban a Házassági történet és a Csiszolatlan gyémánt kapcsán éreztem hasonlót; mármint azt, hogy megéri átrágni magunkat a középszer dzsungelén. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Talán senki sem tudta még olyan szórakoztatóan, okosan és egészen sajátos szemszögből megírni és filmre vinni a szorongásait, depresszióját és félelmeit, mint Charlie Kaufman. Az ő különcködő, zseniális látásmódja adta az amerikai film utóbbi húsz évének legeredetibb, igencsak szerethető alkotásait. A sorozat 61 évesen, új mozijával szakadhat meg. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.