Ha már a szuperhősök is pirulákat szednek, tényleg nagy a baj. A Netflix legújabb tömegfilmjéből nem hiányzik az ambíció, annál inkább a kreativitás. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA.
A Netflix újra és újra nekiveselkedik, hogy saját franchise-t, egymásra épülő sorozatuniverzumot építsen ki magának, hiszen az iparágban ez az aranytojást tojó tyúk. Ami biztos: A halhatatlan gárdában van meg eddig a legtöbb potenciál. Nem bárgyú, mellékhatások nélküli és gond nélkül futnánk neki a vége főcím után a következő résznek. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Nem kellett sokáig várni, hogy az első olyan alkotás megérkezzen, amely a koronavírusra, a karanténra, a bezártságra, a világ leállására, az eddigi életünk látványos összeomlására reflektál. Bár pontosabb lenne a többes szám, hiszen a Homemade 18 rendező 18 rövidfilmje a karanténbéli időszak szívéből, a szolid világvégéről a bolygó minden szegletéből. Vegyes körkép, ám nem tanulságok nélkül való. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Ha most a marketingosztályon dolgoznék, azt mondanám, hogy ez a franciák válasza a Halálos iramban nevű végtelenített történetre. Aztán már nem is érdekelne, hogy az összehasonlítás csak messziről és hunyorogva állná meg a helyét. Pedig Guillaume Pierret első nagyjátékfilmje saját jogán is szórakoztató zsarufilm, még ha nem is átütő alkotás. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Elképzelhető, hogy a Black Lives Matter-demonstrációk miatt kiemelt figyelem irányul majd Spike Lee új filmjére, Az 5 bajtársra, de azok, akik netán ebből szeretnének valamit megtudni az amerikai feketék történelmi elnyomásáról, nem járnak jól. Pedig a rendező nagyon szeretne oktatni. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA.
A túlzások és a megtorpanások filmje Olivier Megaton új mozija. A francia rendező egyik nyilatkozata szerint nem igazán kedveli az akciófilmeket, ám ez a kritikus távolságtartás nem akadályozza meg abban, hogy egyre-másra szállítsa a műfaj középszerű alkotásait. Most épp a Netflixre. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Alejandro Montiel argentin krimije igazából arról győz meg, hogy a sablonoknak nem számítanak a határok. Miközben dél-amerikai ízekre vágyunk a Megérzés kapcsán, skandináv és német minták vonulnak el a szemünk előtt, amerikai profizmussal megvalósítva. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Néhány évvel a Bovaryné „újrafogalmazása” után Hófehérke története kap gellert a francia rendező, Anne Fontaine színes vásznán. A halál torkából menekülő lány elcsábítja a hét törpét, és nem harap az almába. De még ez a legkisebb baj. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Úgy tűnik, hosszas kísérletezgetés és vegyészkedés után a Netflix megtalálta a kattintásvadász sikerfilmet, amely végre sorozattá nőheti ki magát. Tyler Rake figurájában végre testet öltene egy újabb Ethan Hunt vagy Jason Bourne. Csak ez a karakter kicsit nyersebb, svarceneggeresebb. A Kimenekítés a szolgáltató idei legbiztatóbb vállalkozása. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Műhelytitok n+1. Amikor kitaláltuk a Dekameront, a tervezgetés-ötletelés fázisában a főszerk. második mondata szó szerint ez volt: „De ugye egyszer írsz majd a macskáitokról is?” JÁSZAY TAMÁS NAPLÓJA.
Elég nagy hátrányból indul a magyar átlagnéző szempontjából a Sergio című dráma a Netflixen. A külpolitikát csak félig-meddig követőknek ugyanis nem sokat mondhat a brazil diplomata neve, aki a világ konfliktusgócaiban próbált rendet tenni. Az érdeklődés iránta sajnos a film után sem szökik majd ez egekbe. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Szerencséje is van a The Decline című kanadai filmnek, mert a jóslat, amire az egész történetet alapozták, részben bevált: csak nem a klímakatasztrófa és a miatta meginduló migránsok, hanem egy aprócska vírus zárt mindenkit az otthonába. Így viszont legalább nem sikkadt el teljesen a váratlan drámai súlyokkal zsonglőrködő mű. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Még ebben a kényszerű bezártságban, lakásunk rabságában sem árt felidézni: otthonunk, kivívott pozíciónk elvesztése néha igen furcsa reakciókra sarkallja az embert. A munkanélkülivé vált reklámszakember például eldönti: lépésről lépésre visszaszerzi elvesztett boldogságát. Épp ezért olyan vérfagyasztó Az otthonom című spanyol film. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Akár véletlen volt, akár tudatos döntés, telibe talált. Most, amikor üresen tátonganak a boltok, mert az ijedősebbek hatalmas készleteket halmoztak fel a vécépapírtól a csirkemellig szinte minden mozdíthatóból, A platform című spanyol film, amely a szolidaritás és a mértékletesség kérdését boncolgatja a maga véres módján, igazi tanítómese. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Kipróbált dokemuntumfilmesként forgatta le első nagyjátékfilmjét Liz Garbus. Az Elveszett lányok című, a Sundance Filmfesztivált is megjárt alkotása higgadtan és remek színészekkel beszél egy átlagos sorozatgyilkosos rejtélyről. Az előítéletek világában. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.