Fájó, de tény: Manon varázsos csábereje a szokottnál kisebbnek bizonyult a Müpa február 25-i előadásán, és ezért leginkább a színpadra állítás minőségét okolhatjuk. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
Az állandó újrafelfedezések korát éljük: legyen szó barokk, bel canto, francia nagyoperai, vagy modern műről, nincs évad anélkül, hogy ne kerülne egy évtizedek (évszázadok) óta nem játszott opera újra színpadra. S nem egyszer derül ki, hogy elfogultság, kishitűség volt ezen művek hiányát annyival letudni, hogy nyilván joggal merültek a feledés homályába. GYÁRFÁS ORSOLYA ÍRÁSA.
Az Óbudai Danubia Zenekar hangversenysorozata, „Az ősök ritmusa” egy „Teremtő tűz” fedőnevű hangversennyel vette kezdetét október 1-jén, a zene menuhini világnapján. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.
Slágerdarabbal nyitotta az Óbudai Danubia Zenekar legutóbbi koncertjét a Zeneakadémián, és egy olyan művel fejezte be, amely aligha válhat közönségkedvenccé. Közben pedig felcsendült egy magyar zsoltár, 1956-ot sirattuk október 23. és karácsony között félúton. CSABAI MÁTÉ KRITIKÁJA.
A CAFe Budapest fesztivál vendégeként Krzysztof Penderecki október 12-én elvezényelte „Jeruzsálem hét kapuja” alcímű Hetedik Szimfóniáját, amely nem egyszerűen programatikus alkotás, de egyenesen oratóriumnak készült, amelyet szerzője csak hónapokkal bemutatása után sorolt át szimfóniái közé, s nevez azóta „kórusszimfóniának”. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Az argentin tenor kuriózummal érkezik április 23-án a győri Audi Arénába: az Otello koncertszerű előadását rendezi és vezényli. Exkluzív interjúban beszélt Verdiről, az újabb közös munkáról a Győri Filharmonikus Zenekarral, és a mihaszna skatulyákról. KIS ÉVA INTERJÚJA.
Wagner Bolygó Hollandija nehéz és feldolgozhatatlan zenei eseményként él a színházi játékhagyományban, most felfrissülést kínáló élményt kaptunk Fischer Ádám csapatától. JÁKFALVI MAGDOLNA KRITIKÁJA.
Temperamentum és kontroll, érzékiség és intellektus. Ismét Budapesten lépett fel Khatia Buniatishvili. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Bartók muzsikája a zenetörténet más nagy B betűsei közül termékenyen társítható Bachhal, Beethovennel. Brahms és Bartók: ez már ritkább találkozás. Most ennek voltunk tanúi. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Két régi, kedves ismerőst is üdvözölhetett a közönség a Benjamin Britten születése századik évfordulójának előestéjén megrendezett Háborús requiem-előadáson. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Sokáig alig vettek róla tudomást, hanglemezfelvétel is kevés készült belőle, Amerikában csak az ötvenes évek végén mutatták be – s mindmáig ritkán játsszák. A hallgatag asszony a Müpában. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Megérkezett hát A nürnbergi mesterdalnokok is a Budapesti Wagner-napokra, 130 évvel a Nemzeti Színház-beli magyarországi bemutatót, 75 évvel a Nádasdy–Failoni-féle felújítást és 54 évvel a Nádasdy–Klemperer-változatot követően. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Se nem korai, se nem érett: a későbbi nagy művek előszobájába enged betekintést. 165 évvel keletkezése után Verdi operája, A kalóz először szólalt meg Magyarországon. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Nagy tudású esztéták könyvtárnyi szakmunkát írtak már arról, mit tekinthetünk posztmodernnek, melyek e kifejezés- vagy inkább gondolkodásmód alapgesztusai. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
A 20. századi zene első évtizedeinek legendás helyszínei sejlettek fel és művei szólaltak meg a Nemzeti Filharmonikusok január 8-i, Hamar Zsolt által vezényelt hangversenyén a Művészetek Palotájában. MALINA JÁNOS CIKKE.