Túlélni lehet csendben, egy téliesített garázsban lapulva, mint Jankó, vagy bátran, a halál árnyékának völgyében is A velencei kalmárt próbálva, mint “az első magyar gettószínház” tagjai. Lehet az elkerülhetetlent tagadva zuhanni előre, mint Ljuba, vagy álomvilágba menekülni, mint Ottó. Aki a 32. THEALTER-re látogat, megtanulhatja az előadásokból a túlélés lehetőségeit, a legnagyobb leckét mégis magától a fesztiváltól kapja. KISS LÓRÁNT BESZÁMOLÓJA.
Németh Virág
AHOGY A MÚLTBÓL JÖVŐ LESZ
Tovább a cikkhez
GOMBHOZ A KOSZTÜMKABÁTOT Németh Virág: Szalonklára / Gólem Színház
Monográfiát? Hogyne. Kiállítást? Minden további nélkül. De vajon egy monodrámát is megér Rotschild Klára divat- és kortörténeti alakja? Ez a kérdés a Gólem Színház online bemutatója után is nyitott marad. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
OLDALÁGI ÜBÜ Déry Tibor: Az óriáscsecsemő / Kecskeméti Katona József Színház (Ruszt József Stúdió)
Különböző korok játéktereit – a Globe-ot, a misztériumszínpadot, az avantgárd szimultán levegősségét – idézi meg az emeletes-emelvényes fehér díszlet, melyben a szerző elképzelte ligeti, vásári, cirkuszi porond is megfér. Izeg-mozog, éled a színmű mint struktúra; lomhább a megmaradt szöveg. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
CSONGOR, A TRENDI Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde / Kecskeméti Katona József Színház
Lételméleti dimenziók egyáltalán nincsenek (ami Vörösmarty-játékról lévén szó, meglehetősen problematikus). KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.