És akkor a legrosszabb időkben megjelennek új csapatok, keresnek új utakat, és nekünk csak annyi a dolgunk, hogy nézzük őket, mert érdemes, és nem mellesleg segítsük a megmaradásukat. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Előfordul, hogy a kritikust a szakmai tudásnál-érdeklődésnél mélyebben érinti meg egy előadás; ilyenkor eldöntendő, hogy ellép-e a feladattól, vagy vállalja a személyes többlet-érintettséget, és éppen beleáll. Ez utóbbit választottam. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Koitusz szigetén járunk, a talán nem is annyira távoli jövőben. Az alfákat megölték, a bétákat átnevelték. Az omegák, vagyis a régi rendszer „vesztesei” uralkodnak, élükön Henrikkel, a kiherélt alfával. SÁNDOR PANKA KRITIKÁJA.
A Jordán Adél-bemutatóval véget ér az AlkalMáté Trupp önfeldolgozó sorozata. Az osztályfőnök-rendezőt, Máté Gábort kérdeztük. STUBER ANDREA INTERJÚJA.
Festmények, szobrok, kortárs irodalom, zene és a belőlük születő színház. Az idén hatodik alkalommal látható a Szépművészeti Múzeum Textúra-sorozata, a járvány miatt online. MERÉNYI ÁGNES RECENZIÓJA.
Alább az első stream-kritikát olvashatják. Nem a kritika stream, hanem az előadás, amiről íródik. Welcome in the 21st century. Avagy: covid-termék, de megtartjuk. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
A Szentendrei Teátrum az idei nyáron egy zenés darab ősbemutatójának is helyet ad. A hentes lánya nem jött volna létre, ha az előadó, Gubik Petra, annyi szerep után nem ül vissza az iskolapadba. PAPP TÍMEA INTERJÚJA.
Nem minden az, aminek látszik – irgalmatlan nagy közhely, tudom, de végül is megbocsátható, ha arra gondolunk, hogy az európai drámatörténet jó része ennek a klisének szétszálazására, folytonos újragondolására épül. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Lehet-e a 20. század egyik alapművét, a négykötetes, ezerötszáz oldalas „mitikus regényt” (ahogy Szerb Antal nevezi) színpadra vinni? Lehet-e a mű – ismét Szerb Antallal szólva – „tündéri iróniáját” visszaadni? Lehet. Nem is akárhogy! NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
A Belvárosi Színház új bemutatójában az égvilágon semmi olyasmi nem történik, amire ne számítana az ember. És ezt most egyszerre írom elismerően meg csalódottan. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Kicsi és savanyú, de legalább a miénk: ezúttal igazi hungarikumot, az operettet gyalázzák szembe Mohácsiék Parti Naggyal kart karba öltve. A baj csak az, hogy akárhonnan nézem, messze még az úticél, vagyis Jamaica. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
A csaknem százhúsz évvel ezelőtt még polgárpukkasztónak számító műből remek, de markáns tét nélküli szórakoztató előadás született. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
A kis csótány helyes jószág, csak későbben fejlik szokott pimasszá. Irtani szükséges. De nem a „kiirtani” szó az első, melyet az emberiség szótárából ki kellene irtani? TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Patrónusa egyházi döntés folytán a szentek közösségét kényszerült elhagyni, mert a történeti kutatás szerint nem is élt soha. Gál Kristóf önszántából fordított hátat a színészi pályának, hogy rendőrnyomozóként keresse élete értelmét. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Igen, (majdnem) mindnyájan „tudjuk, mi történik őszi éjjel a galagonyával”. Weöres Sándor verséből tudjuk. De hogy november 4., az ötvenhatos forradalom eltiprásának évforduló-emléknapja utáni őszi éjen miként izzik a galagonya ruhája, mostantól sejtjük. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.