Seth MacFarlene utólag tán már nem is örül annyira annak, hogy beszólogatós-kanos-drogos-ivós plüssmackója akkora sztár lett 2012-ben. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
Fél lábbal az óhazában, a másikkal az Újvilágban: a messzi Izland legismertebb auteur-je eddig legutolsó otthoni mozijával már végképp bebocsátást szeretne nyerni az Álomgyárba. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
A nők vagy tökéletes alakúak vagy ocsmányul kövérek, mindenesetre ribancok egytől egyig, a férfiak kigyúrtak és ostobák, vagy szőröshátú öreg, csúnya gazdagok, a katolikus papok melegek, a zsidó üzletember pénzéhes csaló, a rendőrök hülyék, a négereknek pedig nagy a farkuk. TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA.
Szégyen, nem szégyen, egy részt sem láttam még a Family Guy-ból, az Amerikai faterból és A Cleveland Show-ból. Seth MacFarlane-nel eddig csak a Hellboy II. vicces füstembereként találkoztam a moziban. SZABÓ ÁDÁM ÍRÁSA.
A skandináv mozi jópár éve az európai filmművészet ékköve, aminek egyenes következményeként Hollywood egyre gyorsabb iramban importálja az ígéretes alapanyagokat. Ezúttal rendezővel együtt: de mit tudott Baltasar Kormákur átcsempészni Izlandról az Álomgyárba? SEPSI LÁSZLÓ KRITIKÁJA.