Bejön Lukáts Andor, aztán Benedek Miklós, aztán Szabó Éva; leülnek az asztalhoz, és Lázár Kati is bejön, és megkérdezi: kértek enni?. Kérnek, nem kérnek, enni fognak, négy amerikai-olasz nagyszülő és középen a pasta. Mi kell még? Az unoka. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Először dolgozott Pintér Bélával Csákányi Eszter, akit A 42. hétben nyújtott alakításáért a legjobb női főszereplők között jelöltek kritikusdíjra. STUBER ANDREA INTERJÚJA.
Vannak írók, akiknek személyisége köré makacs mítoszok épültek. Akikről azoknak is van egy képük, akik alig olvasták műveiket. S e kép mégis inkább az alkotások, mint a valós életrajzi adatok alapján áll össze… URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA
A nyelv, a zene, a filmek, és ezek összekeverése Szemző Tibor régi mániája. Így dolgozik, így készült a néhány éve bemutatott Csoma-legendárium rádiójáték, később film is, melynek filmopera /opera cinématique/ változatát ugyancsak a Művészetek Palotájában mutatták be 2009-ben. Az Üzenet – Dr. Kafka utolsó szerelme színpadi változatát ismét a Müpában játsszák. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Az író mesterfokon oldotta meg a némi tartózkodással várt munkát, saját nagysikerű művének színpadra ültetését. A regény legfontosabb tartalmai, erényei, jegyei megmaradtak, de egy másik Jadviga párnája keletkezett. Szuverén alkotás. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Emlékirataiban Berlioz látható önélvezettel és nem kevés túlzással írja le azt a hatalmas hatást, melyet a Rákóczi-induló az 1846. február 6-án, Pesten rendezett koncertjén keltett. Noha siker volt, ez a robbanás elmaradt a Budafoki Dohnányi Zenekar koncertjén. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.
A kamaraopera énekesei kezdéskor felsorakoznak a közönséggel szemben. Légvétel, sóhaj, artikulációs erőlködés hallatszik. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A rendezők HSL&NE cégjelzéssel jegyzik munkájukat. A színmű is jelölhető lenne alcíme rövidítésével: C&M t-com. Calisto és Melibea tragikomédiája mindent pontosan úgy görget, ahogy előre megígéri. Semmi meglepetés, aztán mégis – de az sem. Hátra lehet dőlni. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Igazi kelet-közép-dél-európai amerikai film. Középen helyezkedik el egy magyar művészfilm és egy amerikai kommersz között. Vagy fordítva. Közepes, magyar film. Sajnos nem „príma primavera”. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Hol volt, hol nem volt, az osztrák-magyar határon innen és a fondorlelkű kapitalistákon túl, volt egyszer egy ember, aki úgy határozott, hogy azzal szerzi a legnagyobb hasznot falujának, ha felköti magát egy fára. Nem mese ez: így kezdődik Keményffy Tamás első játékfilmje. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Az egyik nő szeret takarítani, a másik nem, a harmadiknak nem is kell, a negyediknek meg egészen más fontos. Humor és/vagy férfi nélkül azonban úgy tűnik, semmi nem megy. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
Bútorozatlan szobában találja magát a MU Színház kamaratermébe érkező néző. Matrac, szék – más nemigen kerül a relatíve tágas térbe. Ez a szoba a cselekmény helye, merthogy a Szputnyik előadása – némiképp ellentmondva önnön címének – nem a házra, hanem a lakásra fókuszál. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Ha egy test tehetetlenül hánykolódik a tengeren, eljön a pillanat, amikor egy hullám felkapja, és a sziklának vágja. TEGYI ENIKŐ KRITIKÁJA.