Horváth János Antal rendezése hatásosan meséli újra a gyűlöletkeltés és az előítéletek következményeinek örökké érvényes történetét. BÁLINT ZSÓFIA KRITIKÁJA.
Október közepén Memo című tévéfilmjével debütált filmrendezőként Tasnádi István, aki nem csak arról mesélt, milyen volt első filmjét és benne Haumann Pétert rendezni, hanem a tévéfilmek helyzete és a Kút körül dagadó botrány kapcsán is kifejtette véleményét. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA.
Se nem sárgább, se nem savanyúbb, de a miénk. Mátyássy Áron sok éves munkája a Víkenddel magyar viszonylatban sajátos eredménnyel zárult: sikerült egy lényegében teljesen átlagos hollywoodi filmet leforgatnia. Hogy ez most miért jó, az nem világos. HAJNAL MÁRTON KRITIKÁJA.
Ütem- és helyzetgyakorlatozásnak, a színészi játékfegyelem próbájának igazán remek, azonban előadásként már jóval nehezebben értelmezhető a Zilahy híres regénye-és-filmje nyomán készült szabadtéri produkció. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Regényt filmre adaptálni ziccer, de egy feldolgozás ugyanilyen könnyen okozhat csalódást is. Rudolf Péter sorozata, a Kossuthkifli nem készült hiába, de nem sokon múlott. CSIGER ÁDÁM KRITIKÁJA.
Legalább évtizedes a magyar romantikus komédiák mélyrepülése: minden Csak szex és más semmire két S.O.S. Love jut. A Megdönteni Hajnal Tímeát a középutat járja: se botrányt, se állóvizet nem kavar, biztonsági játéka során pedig pár jó poént is behúz. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Minden látszat ellenére Bodó Viktor véresen komolyan vette mindazt, amit Gogol 178 évvel ezelőtt leírt. A műtét sikerült, a klasszikus jól van, és csodálkozva pillant körül ágyáról: hát tényleg minden ugyanúgy van? JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
A Vígszínházban harmadik évadot kezdő színésszel, Lengyel Tamással beszélgettünk. PROICS LILLA INTERJÚJA.
Gárdos Péter ismét irodalmi alapanyaghoz nyúlt, és a végeredmény ezúttal is életművének legjavát gazdagítja. Szakaszhatár a rendező életművében? Mindenesetre újabb vidéki forgatás. BAK ÁRPÁD KRITIKÁJA.