A Lengyel Filmtavasz első számú tapasztalata az volt, hogy ők bizony nekiálltak a múltfeldolgozásnak, amelynek mi, ki tudja, mikor fogunk. A második tapasztalat pedig az, hogy eközben elveszették a humorérzéküket, ha egyáltalán volt nekik. PUSKÁS PANNI BESZÁMOLÓJA.
Már megint a gender, sőt genderqueer, és újra a lengyelektől, ám a tavalyi hajcihővel szemben ezt a mostani kiállítást botrány nélkül, normális kulturális jelenségként hagyják megtörténni az ellendrukkerek. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Beviharzott egy fiatalember, megállt a terem egy pontján, majd pár másodperc múlva, amikor látta, amit akart, kiviharzott. Biztos voltam benne, hogy nem először jár a kiállításban, s hogy a villanásnyi idő, amit jelenlétemben ott töltött, tökéletesen elegendő volt a befogadásra. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Világgá menni néha mindenki akar, pláne, ha épp gazdasági válság van. Kazimierz Nowak 1931-ben ezt meg is tette: felpattant bringájára és körbekarikázta Afrikát Tripolitól a Jóreménység-fokig, és vissza. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.
„Az április a Trafóban a kortárs színházművészeté” – a honlapról kölcsönzött reklámszöveg egyszerre pontos és valótlan. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Hat művész (három lengyel és három magyar) fotóit tekintheti meg az érdeklődő a Lengyel Intézetben a hónap végéig. Vajon van-e a lengyel-magyar barátságon túl lengyel-magyar fotográfiai látás? MÜLLNER ANDRÁS ÍRÁSA.