Jászay Tamás kérdezi Ladányi Andreát az iskolaéveiről, külföldről, színházról, filmről, és a most futó projektjeiről. Egyenest Barcelonából.
A győri Vaskakas Bábszínház ősbemutatója új köntösbe öltözteti Kipling klasszikusát: a friss adaptáció egészen más jellegű, más atmoszférájú zenei világot épít fel, mint az 1996-os Dés-Geszti-féle musical vagy az 1967-es Disney-rajzfilm. Épp itt volt az ideje egy újabb értelmezésnek, hangzásnak! SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA.
Kedvenc szerepei közé sorolja a Vaskakas Bábszínház Vuk-produkciójában Karakot Győr Kossuth-díjas bariton legendája, a 88 éves Bede-Fazekas Csaba, aki hosszú pályáján szinte minden színpadi műfajban sikert aratott. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.
Ha nem úgy állnak a csillagok és nem akkor kerül be az SZFE-re, valószínűleg másba kezd, de legalábbis másként. Hogy mennyire fér meg valakiben két teljességet kívánó létforma, a független és a kőszínházi, hogyan lehet mindezt összeegyeztetni, erről is beszélgettünk Andrássy Mátéval. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
Vuk története – felnőtt fejjel nézve – olyan, mintha a bibliai József életét követnénk, a fölívelő egyiptomi időkben. Neki drukkolni annyi, mint hódolni a hősnek, a maga erejéből sikeresnek, a szerző-védő, épeszű és könyörtelen gyereknek, s a bájjal teli, ifjúi férfierőnek. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Aki a Tánc Világnapján született, annak ez munkaköri kötelessége, mármint a gátak, határok, kötöttségek nélküli, akárhogy nézem, úgy tűnik: teljes értékű létezés. JÁSZAY TAMÁS NAPLÓJA.
Végre hasznát vette, hogy kisgyerekként muszáj volt románul tanulnia: ősszel érkezik a mozikba a Valan című film, aminek főszerepét a Forte Társulat és a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja, a Jászai Mari-díjas Krisztik Csaba játssza, akivel pályájáról, játékról és szabadságról beszélgettünk. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
Markó-Valentyik Anna a Vaskakas Bábszínház társulati tagja, főleg gyerekszínházi produkciókban vesz részt, de az elmúlt években két felnőtteknek szóló bábszínházi előadást is készített. Beszélgetésünk a komfortzónától indult, és végül a halálnál kötöttünk ki. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
Két test, egy személy. Az egyik fiatal nő, a másik öreg és báb. Polcz Alaine személyiségének két énje, a szép halálra felkészítő pszichiáter és az elkerülhetetlennel viaskodó idős asszony beszélget az öregedésről, készül a halálra. S közben táncol és énekel. Mert az élet minden rondasága ellenére gyönyörű. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
Volt a Győri Balett és a Helsinki Városi Színház szólótáncosa, vezette a Színház- és Filmművészeti Egyetem Mozgás Tanszékét, saját társulatával kortárstánc-előadásokat készített. Most egyszemélyes bábelőadást rendezett Ladányi Andrea, akivel az Alaine – Ideje a meghalásnak győri bemutatója apropóján beszélgettünk. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
A színikritikusok három kategóriában jelölték Kohlhaas című előadását, mellyel valósággal berobbant a színházi életbe Hegymegi Máté, aki szerint a mostani „fizikaisok” jóval könnyebb helyzetben lesznek, mint ők voltak néhány éve. Hegymegi Máté rendezése, a Kohlhaas a legjobb független színházi előadás díját nyerte. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
Simkó Katalin 10 éve végzett a színiegyetemen Lukáts Andor és Jordán Tamás osztályában. Azóta tagja volt két vidéki nagyszínháznak, de éveket töltött a Maladypében, majd a Forte Társulatban is. Most független a függetleneknél. Legutóbbi bemutatója a Szkénéhez fűzi; a Szikszai Rémusz rendezte Emberszag-előadásban játszik. Méghozzá olyat, amilyet eddig még nem: énekel, táncol, fregolizik. STUBER ANDREA INTERJÚJA.
Fekete Gyula operája egy végtelenül tragikus történet, valamivel könnyebb zenével. Pedig fontos témáról szól. Az viszont kiderül belőle, hogy miért nincs az igazi csipkebokroknak kezük. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA.
Boldog érzések legmámorítóbbja, amikor egy opera mindent megoldó és lezáró nagy fináléja után az öröm megáll a falak között, a nézők csujjognak és dobognak az énekeseknek fel a színpadra, kiáradt a szeretet feléjük, most visszaadják, szeretet-ping-pong perceken át. A két premier-előadáson a nézők széttapsolták az Erkelt. JÁKFALVI MAGDOLNA KRITIKÁJA.
Advent második vasárnapján mutatták be az Erkel Színházban a német romantikus opera első nagy mesterművét, amely a második világháború óta nem került az Operaház színpadára/színpadaira. TÓTH ENDRE KRITIKÁJA.