A kerek évfordulóra jelent meg Istenem, ne romolj, az elmúlt tíz év válogatott verseinek kötete. Kukorelly Endrével beszélgettünk. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
„Egyszerre csak azt mondta az a költő, hogy de ő eddig soha nem kapott díjat. Semmilyen díjat. Halkan mondta. De nem vádlón, bár rezignáció biztos volt a hangjában. Nem volt fiatal ember, nő. Énnekem ez a könnyen elszürkéllő félmondat nagyon megmaradt.” SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Ha ránézünk a Kalligram kiadóra, könnyen azonosítható képet látunk, s ez a kép némileg különbözik a néhány évvel korábbitól. A Kalligram zömmel magyar szerzőket ad ki, figyel az új, „peremről” bekerült szerzőkre. Megőrizte társadalomtudományi érdeklődését is és nyit a világirodalom „nagy nyelvei” irányába. A portfólió korábbi jellegzetessége, a közép- és kelet-európai irodalom szerzőinek kiadása viszont zsugorodni látszik. MERÉNYI ÁGNES INTERJÚJA.
Akadnak novellásabbnak meg versesebbnek látszó szövegek is Szaniszló Judit első, papírra nyomott könyvében, de leginkább egy családregény vagy önmesélés szilánkjai ezek. Szófaragások és -viccek, tépelődések, önkarcolások. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Kortársi kritikagyűjteményének valamennyi fejezetét 19. századi idézettel nyitja, könyve egészét 1838-ban megfogalmazódott gondolatokkal zárja a szerző, hogy két nagy szakterületét, a romantika/reformkor irodalmát és a modernitás-kutatást összekapcsolja. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
Akár irodalomról vagy valamelyik társművészetről van szó, akár hétköznapi beszélgetésről, Budapest, a budapestiség, a főváros és a vidék ellentéte, a be- és kiköltözés megunhatatlan és kimeríthetetlen téma. A Szatyor Bárban Sárközy Bence, a Libri Kiadó ügyvezető igazgatója ültette maga mellé Kukorelly Endrét, Térey Jánost és Papp Sándor Zsigmondot, hogy beszéljenek arról, mennyire vannak otthon Budapesten. SZARKA KÁROLY ÍRÁSA
„Írói munkásságának része”: olykor e fordulattal szokás mentegetni egy-egy író politikai megnyilatkozásait. Sajnos Kukorelly tényrögzítő könyve nem lett – a szó nemesebb értelmében – írói munkásságának része. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
„Mély meggyőződésem, hogy a nőnek közvetlenebb a kapcsolata az univerzummal, kozmikusabb lény, mint a férfi” – vallja a kilenc interjúalany egyike. Nekem pedig mély meggyőződésem: a férfi hajszálra ugyanolyan kozmikus lény, mint a nő. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Bármennyire is szeretném – márpedig szeretném; nagyon, szenvedélyesen – a MÜPA Üvegtermében zajló Literárium-sorozat Kukorelly-estjét kiemelni időben és térben, szűkebben és tágabban tekintett társadalmi és politikai kontextusából, egyszerűen esélytelen. SEBESTYÉN RITA ÍRÁSA.
A kötet fülszövegét felkérésre én írhattam, vezethettem a közelmúltban a könyvbemutatót is. Egyetemi diákjaimnak a forrásjegyzék élén ajánlom. Mit szeretnék még? Azt, hogy e nagyszabású prózaszemle nem a polcokon rostokoló, hanem valóban megnyíló segédanyag legyen. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A színes borító az olvasás felénél otthonosan válik le a folyóirattestről – ahogy mindig. Ezt szeretem a Lettre-ben. Évekre visszamenőleg megvannak, minden egyes számról ugyanígy hullott le. SZALÁNSZKI EDIT ÍRÁSA.
Az előzetes részpublikációk kíváncsivá tettek. A könyvheti rohamolvasás felbőszített. A harmadik találkozás hűvös tempóban tárta fel a könyv rendjét, a negyedik csak a beszélő Énre engedett figyelni. Óriásamőba a regény, méregetjük egymást, melyikünk kebelezi be a másikat. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.