Fekete május lenne a megfelelő cím, ha nem viselné azt sok más, lelki és meteorológiai rendellenességről szóló írás, köztük egy 1899-es Ady-cikkecske is. Itt és most a történelmi elsötétülés megidézése indokolná: 1915-1917 között járunk. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Az egerek és emberek című történettel nem tudtam mit kezdeni, tulajdonképpen kamaszkorom óta – akkor nagyon erősen hatott rám a szomorúsága, de sejtelmem sem volt, mi az, ami valahogy mégsem stimmel az egésszel. Anno a Tháliában és később a kaposvári előadáson sem jöttem rá, mitől olyan ambivalens ez a sztori, de most a Latinovits Színházban megértettem. PROICS LILLA KRITIKÁJA.
Sok Godot-ra várva előadásnál éreztem már azt, hogy tulajdonképpen többször ugyanazt a Godot-ra várva előadást látom. Ismerős, kissé unott bámészkodás ez, olyasmi, mint Vladimiré és Estragoné a drámában. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A kamaraopera énekesei kezdéskor felsorakoznak a közönséggel szemben. Légvétel, sóhaj, artikulációs erőlködés hallatszik. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.