A világ összes kultúrájának legfontosabb közös halmaza az ember. Ám ahol emberek vannak, ott vannak egerek is, akik között ugyanúgy megfigyelhetők a kulturális különbségek. Az Egerek könyve szerint legalábbis. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Lételméleti dimenziók egyáltalán nincsenek (ami Vörösmarty-játékról lévén szó, meglehetősen problematikus). KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
A gyerekhang arról beszél, ami előtte van a világbéli otthonosságot megteremteni igyekvő történetnek, elhelyezésnek, hierarchiának. A nemértés eredendő idegenségében, amely egyáltalán lehetővé teszi az érdemi kérdezést, és feltárja a legutolsó gyermeki „miért” mögötti, végső tanácstalanságot. VÁRI GYÖRGY KRITIKÁJA.
Különös benyomás: e kötetnek nincs elég önbizalma. Holott nem is egy kötet, hanem (Kettős verseskönyv, 1980–2014). De nem dupláz: felez. Címe is szelve olvasandó. Két-két szava idézetként jelöli első és második részét: York napsütése; Zengő tombolás. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
A Vádli Alkalmi Színházi Társulás, a Füge Produkció és a Szkéné Színház közös előadásában mutatja be november végén Paul Foster I. Erzsébet című drámáját. A rendezővel, a Vádli egyik alapítójával, Szikszai Rémusszal a próbákon beszélgettünk színházról, hatalomról, rendezésről. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Bodor Ádám egyik álnéven írt levele, irodalmi-társadalmi több mint tréfája, önreflexív fricskája adja György Péter könyvének a címét, amelyet a magyarországi recepció által alighanem teljesen ignorált Szabédi Lászlónak ajánl, és amelyet más utalásrendszerek mellett leginkább Tamás Gáspár Miklós Trianon árvái című cikke sző át a legmarkánsabban. SEBESTYÉN RITA ÍRÁSA.
Par excellence költő – javasolta a sorozatszerkesztő Keresztury Tibor az áprilisi vendég bemutatásán töprengő Winkler Nórának. És igaza is volt, hiszen Kovács András Ferenc költői műfajok univerzumát zongorázza végig könnyed kézzel, gyakran idegennek tűnő maszkok mögé rejtőzve. Nem meglepő módon a színházi metafora és gyakorlat sem áll távol tőle. Az est csak most kezdődik, és lesznek itt még képzőművészeti meglepetések is. SEBESTYÉN RITA ÍRÁSA.
Bár a kötet csupa játék, a fele sem tréfa. Nekivághatunk-e akkor az olvasásnak a régi vicc – „Mennyi?” „Mi mennyi?” – felől? A versek alig rejtett üzenetei arra biztatnak: igen. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A címben szereplő orosz név kiemelt kezdőbetűi az APA szót formázzák. A kötetet a tényleges szerző, a nevét csak zárójelben feltüntető Kovács András Ferenc költő édesapja, Kovács Ferenc (dramaturg, rendező) emlékének ajánlja. Mégsem az apamotívum a hangsúlyos. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
Lehetne hosszan meditálni azon, vajon miért Ararát, sőt Új-Ararát; Noé és a maroknyi megmaradtak és így tovább… A lényeg nem több, mint hogy elindult egy új sorozat az Új Színházban: az Új-Ararát Estek. Első darabja: KAF 50. CSÁKI JUDIT BESZÁMOLÓJA.
Egész kötetet hangolni haikura nem gyerekjáték. Három sorban öt plusz hét plusz öt, összesen tizenhét szótag a keleti eredetű versmolekula. KAF a rezignáció, az énhiány elképesztően változatos gyűjteményét komponálta meg haiku-variációkból. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.