Nem illik hallgatózni kiállítóteremben sem, de jól esett a nézői mondatfoszlányokból elkapni valamennyit Bak Imre Krisztina Palace-beli kiállításán. P. SZŰCS JULIANNA KRITIKÁJA.
Ha egy műalkotás kikerül a múzeum vegytiszta környezetéből, és lehetőséget kap arra, hogy „igazi” helyszínen, „igazi” közönség előtt, „igazi” funkciót töltsön be, csodás arcai mutatkozhatnak meg. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.
Oswald Spengler a XVII. századi festészet műtermi barnáját metafizikai színnek nevezte, a térbeli végtelenség szimbólumának, „amely a fausti ember számára megteremtette a festmény lélektől való áthatottságát”. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Beviharzott egy fiatalember, megállt a terem egy pontján, majd pár másodperc múlva, amikor látta, amit akart, kiviharzott. Biztos voltam benne, hogy nem először jár a kiállításban, s hogy a villanásnyi idő, amit jelenlétemben ott töltött, tökéletesen elegendő volt a befogadásra. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Előfordulhat, hogy a bankjegyek csomagolópapírnak tűnnek, az újságok főcímei tartalom nélküli szavakként állnak egymás mellett, a kommunizmus vörös színe pedig rózsaszínbe fordul át. A K-európai neoavantgárd egyik fő alkotójának kritikai művészetét retrospektív tárlat mutatja be. MATÓ ZSÓFIA ÍRÁSA.
Ha eltekintünk attól, hogy a még kissé idegen „coworking tér” szókapcsolattal definiálják magukat, a Loffice Budapest egyik leginkább inspiráló munka- és kiállítótere. A zöld irodaház Portfolio Review tárlata a Portfolio Points kiállítássorozatát nyitotta meg. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.
Csiszér Zsuzsi egyidejűleg két helyen tart bemutatót, melyeknek a felszínen semmi közük egymáshoz, hacsak nem a szembeszökő látványosság. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Ha palackot, ládikát vagy hasonló tárgyat nyitunk fel, abból többnyire szellem szökik ki. Nincs ez másként Minyó Szert Károly szabadkézi fotográfus dobozaival sem. Aki felnyitja őket, három kívánsága is teljesül: láthat fotográfiát, festészetet, de főleg a kettő határterületét. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.
Ai Weiweit már többször letartóztatták. Kínai vázákra Coca Cola-feliratot festett, a Dachstein csúcsára négytonnás sziklát rakatott, részt vett a pekingi Madárfészek tervezésében, októberben pedig százmillió (!) kézzel festett porcelán napraforgómagot helyezett el a Tate Modernben. RÁCZ GERGŐ ÍRÁSA.
A belga animációs filmrendező workshopot tartott a MOME-n, és ha már itt volt, rendezett egy kiállítást is a Ponton Galériában. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
A kiállítás üres terekre fókuszál, amelyeket az ember ösztönszerűen tölt meg kreatív, fiktív alakzatokkal. Legyen szó akár egy bánya tárnáiról, akár a nemzeti múlt tátongó, romantikára csábító hiátusairól, mesék élednek, hogy aztán valósággá kövüljenek. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.
A Műcsarnokban mostantól permanens házibuli van. A patinás épület termei április végéig várják szeretettel a parti remélhetőleg szép számmal érkező vendégeit, akik tematikus szobákban ismerkedhetnek a vendéglátó tizenöt csoport munkájával, és persze közben önmagukkal. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
A rettentő csúnya lakótelepekkel sokan szeretnének valamit csinálni. Felújítani, lebontani, elfelejteni, vagy legalább gigantikus reklámponyvákba bújtatni. Weiler Péter festményei szeretik a panelt, és felvillantják a kockaházak mélyén megbúvó vadont. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.
Festmények, de kik a festők? Mert Elekes Károly csapatmunkában dolgozik, így a képek elvileg közösek, gyakorlatilag most már csak az övéi. A módszer talán egyféle interpretációnak tekinthető, amely viszont végeredményben már önálló koncept. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
A Kovács Gábor Alapítvány 2007-ben hirdette meg azt a programot, mely az elmúlt évtizedek kiemelkedő képzőművészeti alkotásaiból válogatva létrehozta egy kortárs gyűjtemény alapjait. Az idén is egy tárlat keretében mutatják be a legfrissebb, 2010-es szerzeményeket. MATÓ ZSÓFIA ÍRÁSA.