![]() MinyoBestBox |
A dobozolás – már ha nem a Tóték-féle értelemben használjuk a szót – rendesen a nagytakarítás, rendrakás és egyéb háztartási, káoszból új világot teremtő genézis része. A folyamathoz először is érdemes oltári nagy kuplerájt csinálni, mintegy fokozva a rendszerezés után kiáltó káoszt, majd komótosan katonás rendbe simogathatjuk életünk egy szeletkéjét. A rendteremtés-történettel szépen bedobozolt emlékeket alkotunk, amelyek a doboz fedelével lezárhatóak lesznek. A korábban kusza tárgyak átesnek a megtisztuláson, és megszelídülve simulnak bele a rendelkezésre álló térbe. Minyó Szert Károlyt elérte az említett rendteremtési vágy, ám fotóit nem albumba, hanem dobozokba sorakoztatta. Az értékes kis szelencék összegzik a fotográfus munkáit, lezárják őket, de egyben az újra felnyitás lehetőségét is kínálják. (A fotográfus honlapja ide kattintva érhető el – a szerk.)
A fotós-doboz hazai berkekben talán különösnek tűnhet, de külföldön kedvelt terjesztési forma. A hordozó praktikus kvalitásai elvitathatatlanok: tíz-tizenkét alkotás egyetlen guszta kis dobozba tömörül, így egyben megvásárolható, frappáns ajándékként is adható, a vásárlónak nem kell nagy táblákkal bajlódnia, viszont egy tucat mű boldog tulajdonosa lehet kb. egy festmény áráért. A doboz pedig nyitható és csukható, nemcsak praktikus, hanem esztétikus csupor is. Persze a Faur Zsófi – Ráday Galéria nemcsak az elegáns céges ajándékok egy új dimenzióját nyitotta meg (fel) Minyó Szert dobozaival. A hazai fotóművészeti piac ugyanis közel nem virágzik az őt megillető módon. Habár a magyar fotográfia nemzetközi viszonylatban is jelentős, és az egyik legpatinásabb múlttal rendelkező művészeti ág, a fotót itthon mégsem veszik, vagy ha igen, feleannyiért, mint külföldön. A fotográfia galériás szemmel is mostohagyermek, aminek enyhítéséért Faur Zsófi dobozokkal küzd. A sugallat egyébiránt a Paris Fotón érte a galériavezetőt, ahol bebizonyosodott, külföldön a doboz műfaj jól megy, érdemes hát itthon is kipróbálni.
![]() Baki Péter a kiállítás megnyitóján |
Persze a doboz több mint egy praktikus, szalaggal könnyen átköthető, eladásösztönző csecse-becse. A műveket összekötő, új alkotás születik a doboz nyújtotta kapocs által. Minyó Szert Károly kézműves fotográfus, munkái minden esetben egyedi műtárgyak. A vászonra és fára nagyított képek esetében nem születnek egyforma alkotások, a hordozó anyag textúrája, a vele való játék és a fényérzékeny emulzió szándékoltan esetleges felvitele minden esetben új képi világot hoz létre. Az egyediség, a fotókon érződő manualitás és a festményszerű hangulat a festészet és a fotográfia határára lendíti Minyó Szert képeit.
A képek a dobozokban falapokon nyertek új életet. A köztük lapozgató érdeklődő intim viszonyba kerülhet a képekkel, a fotók (igaz, kesztyűben) tapinthatóak, matériájuk van, egyediek. Minyó Szert dobozai illeszkednek a galéria népszerűsítő célkitűzésébe, hiszen kézműves, egyedi tárgyakként a festményekhez hasonló autonómiát nyernek, ami a fotó esetében a reprodukálhatóság miatt csupán konszenzus eredményeként társítható egy műhöz.
Minyó Szert három dobozban összegezte munkáit. A BestBox a művész tizenkét, általa legfontosabbnak ítélt képét tartalmazza, amelyek jelentőségét tovább növeli, hogy a galéria falán nagyobb méretben és vászon felületen is megtekinthetőek – ez utóbbiak paramétereik miatt egész más alkotások, mint dobozbeli társaik. A BestBox az életére visszatekintő művész klasszikus, összegző válogatása. Olyan erőteljes szimbólumokat fog egybe, mint az üres asztalra felsorakoztatott kanalak, az önmagában álldogáló szék kontemplációja, a szomorú szemű kutya magánya vagy a víz alá merülő, a mélységet kutató gyerek képe. Mindegyik fotó (vagy nevezzük inkább fotó-festménynek) felfogható művészeti önarcképként, amely elmosódva, a fa és a fényérzékeny emulzió rücskös, ecsetnyomokkal barázdált felületén tűnik elő az anyagból.
Minyó kerékpárokhoz fűződő meghitt viszonyát tekintve nem véletlen, hogy a második doboz a BringaBox nevet viseli, és egy tucat, biciklivel kapcsolatos képet rejt. Minyó Szert egyik közkedvelt akciója a fénykerékpározás. A sportos művészeti akciót megnyitókon hajtja végre a művész, amikor is a közönség szeme láttára a kerékpár dinamós lámpájának fényével vetíti vászonra egy képét. A fotó témája voltaképp mindegy, a lényeg a kép megszületése, a labormunka izzadságos, kétkezi (kétlábi) munkája. A BringaBox így a BestBoxhoz hasonlóan összegzés. A védjegyként szolgáló kerékpár bukkan fel, ismét szimbolikus kompozíciókban: fékek, egymásra tekeredő láncok és sok öreg, klasszikus vonalú, magányosan elmélkedő bringa. Ugyanakkor itt is érezhető a már említett kézműves munka esetlegessége, a hordozó felület hangsúlyossága is.
![]() Balra: Faur Zsófi (A képek forrása: www.szert.hu) |
Ezt a jellegzetességet a harmadik doboz, a FinnBox emeli ki a leginkább. Kissé meghökkentő a válogatás a másik két doboz mellett, hiszen ezeket a fotókat, legalábbis ami a negatjukat illeti, nem Minyó Szert készítette. Voltaképp azt sem tudjuk, ki kapta lencsevégre a bájos, ódon, skandináv jeleneteket, hiszen az anyag véletlenül került a kézműves fotográfushoz, aki feldolgozta a negatívokat, és sajátjává tette a talált képeket. A doboz anyaga jól mutatja, hogy Minyó Szert képei mennyire eltávolodnak a hagyományos fotográfiától. A kép megszületése ugyanis nem a negatív létrehozásához, hanem a hordozóra való nagyításhoz kötődik. A művészi munka nem ér véget az exponálással, hanem épp ott kezdődik. A FinnBox ennek a koncepciónak a legradikálisabb értelmezése: Minyó Szert el is hagyja az exponálás mozzanatát, és a labormunka kétkezi világában alkotja meg képeit. A FinnBox összeolvasható a másik két dobozzal, és így együttesen végképp fotográfia és festészet határára billentik az alkotó munkáit. Legjobb hát együtt mustrálni a három dobozt, hogy amit a művész lezárt, azt a közönség nyissa fel és meg az új értelmezések számára.
A kiállítás 2011. április 16-ig látogatható.