Ady, Hofi, Ferenc pápa – furcsa névsor, mintha egy viccből léptek volna elő. E típus egyik humorforrása, hogy a szereplők sok szempontból eltérnek egymástól. Király Leventénél nincs nagyobb tréfamester a mai magyar irodalmi életben, ami itt nem a sorozatszerkesztő irodalmi paródiáira vonatkozik, hanem a Corvina Kiadó sorozatának szereplőire. Ady és Hofi után most Ferenc pápa „mondja meg”. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF RECENZIÓJA.
Király Levente
VALAKI MONDJA MEG
TÖRPE LELKEK VILÁGÁBAN Bertolt Brecht: Galilei élete / Nemzeti Színház
Magyarországon ötször mutatták be Brecht legszemélyesebbnek tartott darabját. Kétszer Zsótér Sándor rendezte: 2002-ben Szegeden, és most a Nemzeti Színházban. (Major Tamás 1962-ben a Nemzetiben, Ruszt József 1971-ben Debrecenben és Csiszár Imre 1987-ben Miskolcon állította színpadra.) NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
NEM Ő, NEM ÉN Király Levente: Pergamen
Az életrajzi énnel nem egykönnyen megfeleltethető, de határozott sziluettű lírai beszélő intézi a külvilághoz és önmagához a legtöbb vers töprengőn összegző szövegét. A lecsupaszított beszédhelyzetek tiszta grammatikája áttetsző, egyben a lélek megfejtésre váró titkosírása. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
FÖL-FÖLDOBOTT KÁRTYA Kodály Zoltán: Háry János
„Háry János – opera”, olvashattuk a Szegedi Szabadtéri Játékok plakátjain, holott daljátékról van szó, amiből az előadás során eklektikus operett lett, sok prózával. TÓTH ENDRE KRITIKÁJA.