A k2 Színház csapata – sokáig úgy tűnt – két ujjal csippentve nyúlt a témához, „mintha” dokumentarista igénnyel, és nagy színészi kísérletező kedvvel. PROICS LILLA ÍRÁSA.
Ez a színházi nevelés kényes terep, akárcsak az egyéb nevelések. A Kerekasztal profi csapata legújabb foglalkozásában egy család kacifántos világába vezeti be a nézőit. Akik aztán együtt játszanak velük. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Az előző évadbeli A mi osztályunk már sejtette, Nagyváradra érdemes figyelni. Az új művészeti vezető, Novák Eszter mind anakronizmustól, mind direkt ki- és összekacsintástól mentes Buborékok-rendezése mindezt megerősítette. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
A Harminchatok című előadás egy zsidó közösség szertartása, amelynek a nézők is aktív szereplőivé válnak. Közönségből így leszünk e közösség részei, és egyre érdekeltebbek az előttünk/közöttünk zajló események befolyásolásában. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Interaktív panaszirodát nyit a Trafóban a STEREO Akt: a We Hear You – Hallgatlak! című előadásban azonban nem csak arra kíváncsiak az alkotók, mi a bajunk a rendszerrel, de arra is biztatnak, hogy megoldásokat keressünk. Boross Martin rendezővel beszélgettünk részvételről, dramaturgiáról, aktivizmusról. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
A huszadik század jó néhány magyar drámájának előadástörténetéről szól Földes Anna új kötete. Kritikus kérdések sorozatát veti föl a válogatás, viszont lenyűgöző a szemtanú hitelessége. KARSAI GYÖRGY KRITIKÁJA.
A sok nyelv, a megszólalás sokféle módja arra jó, hogy sokféleképpen ne értsük meg egymást. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Park árnyas zugában kis pad, a padon graffitik, a háttérben egy-két fa, körben rengeteg szemét: csipszes zacskók, hamburgeres dobozok, üres üvegek, szotyihéj. Balról átlagos kinézetű fiatal férfi érkezik egy babakocsival. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Nem fonóban: hangárban. Csak a zord idő miatt ott, mert a tervek szerint a hangár előtt, szabadban. Ősztől bizonyára a Jurányi kőfalai közt. Rugalmas darab ez, érvényes, szép mese: bárhol el lehet színházilag mesélni. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A temesvári fesztivál programját jó pár éve azonos szempontok szervezik: ebben a régió román, magyar, német és szerb színházaira irányuló figyelem egyszerre van jelen a magyarországi független társulatok munkáival, magyarán a (multikulturális) helyzet adottságai és a színházi progresszivitás iránti érzékenység egymást nem kizáró kettőse kerülnek egymás mellé. VARGA ANIKÓ ÍRÁSA.
Először dolgozott Pintér Bélával Csákányi Eszter, akit A 42. hétben nyújtott alakításáért a legjobb női főszereplők között jelöltek kritikusdíjra. STUBER ANDREA INTERJÚJA.
Nagyon jó döntés volt, hogy az idei POSZT-on a középiskolások teret kaptak, hogy megmutassák a világról és a színházról való gondolkodásukat. A gálán a szakmai előválogatás (Bérczes László, Kárpáti Péter, Schilling Árpád, Sebők Bori) alapján benevezett előadások vehettek részt a Zsolnay Kulturális Negyed E78 előadótereiben. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA.
A május közepén lezajlott ötnapos II. Zsolnay Fesztiválon minden kétséget kizáróan a zenéé volt a főszerep. Rögtön utána a vizualitásé. Nemcsak a képé: a látvány, az anyag sokféle formában volt jelen és alakult a gyönyörű terekben: a Kaleidoactban, az Óriás Ágy, a Zenélő Lépcsők megjelenésében. V. GILBERT EDIT ÍRÁSA.
A Titkos Társulat a Vándoristenek, Szörprájzparti, A pitbull cselekedetei után Az álom féltestvére címen játssza legújabb előadását. A Társulat tagját, titkos vezetőjét, Kárpáti Pétert kérdeztük az előadás születéséről, illetve egyéb jelenlegi aktivitásairól. PROICS LILLA INTERJÚJA.
„Te egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél” – a szeretet unalomig ismert frázisa, egy határon túl pedig pofátlan hazugság. Kárpáti Pétert az érdekli, hol van az a pont, ahol már képtelenek vagyunk átvenni, átvállalni a másikat: a szeretet határait keresi. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.