Második alkalommal rendezi meg a Tatabányai Jászai Mari Színház a MOSTFeszt-et, a Monodráma és Stúdiószínházi Fesztivált. Erős mezőny, mélyrétegig ható előadások, a válogatásban megfontolt koncepció, következetesség és igényesség jellemzi a szervezők munkáját. SZEMERÉDI FANNI BESZÁMOLÓJA.
A színpad közepén egy akvárium, benne egyetlen jól megtermett aranyhal – gondoljon mindenki, akire/amire akar –, és mögötte a kezdet kezdetétől maga Tartuffe néz farkasszemet velünk. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A rendező nem látszik számolni avval, hogy A kripli milyen vékony jégen jár. Ha nem lennének ritmusérzékeny színészei, beszakadna az egész. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Párbeszédre hív – talán ez a törekvés jellemezte leginkább az idén 25 éves Tatabányai Jászai Mari Színház, Népházban első alkalommal megrendezett MOST FESZT, a Monodráma és Stúdiószínházi Fesztivál minden eseményét, megmozdulását. SZEMERÉDI FANNI ÍRÁSA.
Csulánó találkozik az Ördöggel. Mátyás király Mariskával. Jankó Mátyás királlyal. Fiú az apjával. Három fontos és meghatározó találkozás. Aztán, mint a mesében, ott van még másik három: a szerző, a rendező és a színész – a három Kárpáti találkozása. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.
Minden jogszerűen, a(z ál)demokratikus játékszabályokat betartva történt, ám a végeredmény borítékolható volt. NÁNAY ISTVÁN ELEMZÉSE.
Az istenek jogtalanul viselkednek, az áldozatok tehetetlenek, fellebbezésnek helye nincs. Épül a ház, szól a sláger, mulat a nép. Porsche, szerelem, száguldás. Közben megtanulhatunk nevetni is – elsősorban magunkon. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.
A korrupt, kaján, szeszélyes észjárású bíró, ha épp nem akasztani viszik, babakocsi és ülőkád formájú bohókás szerkezetben imbolyog a magasban, vagy földközelben. Míg Acdak, a suttyóból potentáttá lett alkalmi bölcs cinikusan igazságot (és észt) oszt, lezajlik pár rezsimváltás. KOVÁCS DEZSŐ ÍRÁSA.
A rendezők HSL&NE cégjelzéssel jegyzik munkájukat. A színmű is jelölhető lenne alcíme rövidítésével: C&M t-com. Calisto és Melibea tragikomédiája mindent pontosan úgy görget, ahogy előre megígéri. Semmi meglepetés, aztán mégis – de az sem. Hátra lehet dőlni. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Peer Krisztián darabja alapvetően a fiatalok szemszögéből tekint vissza illetve előre az élet szorongásaira, melyekről sokszor azt gondoljuk, csak velünk fordulnak elő. MIKLÓS MELÁNIA KRITIKÁJA.
Minden magyar állampolgárnak jár egy telek a Holdon, hiszen a földi létet elviselhetetlenné tettük. A felparcellázás megtörtént; afrikai, ázsiai és óceániai holdbéli telekszomszédaink lettek, és maradtak a románok és a szlovákok. Egy jóságos cég állja az utazási költségeket. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.