A Káprázat című Canetti-regény arról szól, hogy az egyének közötti kommunikáció illúzió, nem lehetséges egymás megértése. A Forte Társulat gólyalábaival és elszürkült karénekével ezt a reménytelen izoláltságot teszi plasztikusan láthatóvá. GERGICS ENIKŐ ÍRÁSA.
Régóta érik ez a beszélgetés. A kalandos sorsú rendező, Szikora János a rengeteg váltás és helyváltoztatás után lenyugodni látszik Székesfehérváron. Érdekes. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
„Ezeket? Isten? A saját képére?” Horváth Csaba újra Tar Sándorhoz fordul, hogy a szeretetről, de még inkább annak hiányáról állítson és kérdezzen. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Végre hasznát vette, hogy kisgyerekként muszáj volt románul tanulnia: ősszel érkezik a mozikba a Valan című film, aminek főszerepét a Forte Társulat és a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja, a Jászai Mari-díjas Krisztik Csaba játssza, akivel pályájáról, játékról és szabadságról beszélgettünk. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
„Vesztesek emlékeznek a vesztesekre.” Erős, a mindenkori háború esszenciáját megragadó felütés Tompa Gábor fesztiváligazgatótól. Ilyen volt a kolozsvári Interferenciák hatodik kiadásának első fele. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Négy rendező, öt Ádám, öt Éva, négy Lucifer, a további szerepekben pedig a Vörösmarty Színház teljes társulata. Olyan előadás ez, amely minden színházi évkönyvbe, tanulmányba, összefoglaló jellegű írásba bekerül majd – függetlenül attól, hogyan is sikerült valójában. Amivel nem azt akarom mondani, hogy mindegy is, hogyan sikerült… URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Fekete-fehér kockás a padló, fekete-fehér kockás a jelmez; a székesfehérvári Vörösmarty Színház Chicago című előadásában sakktábla a világ, sakkfigura rajta mindenki. Értjük. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Meglepő, hogy Horváth Csaba egy nálunk igen ritkán játszott darabhoz nyúlt, valamint csak módjával, illetve kevésbé látványosan használja a máskor oly hatásos és eddigi munkáit stilárisan meghatározó mozgásszínházi eszközeit. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Nem vitás, igazi slágerdarab lesz a Vígszínházban A Pál utcai fiúk, s ezen még az a tény sem változtathat, hogy Molnár Ferenc regényéből egyslágeres zenés darab született. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
Rég várt találkozás, rég várt élményekkel. Horváth Csaba Bartókot koreografált. KRÁLL CSABA ELEMZÉSE.
Bár hangosabb és mozgalmasabb, mint egy átlagos kötelező ünnepség, csak az 56 csepp vérre hagyatkozva meglehetősen vérszegény tényanyagot kap ötvenhatról a megúszásra játszó egyszeri általános és középiskolás. De kell-e vajon ennél több? PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
A darab ontológiai szomorúságát alighanem a jeleneteket elválasztó zenei bejátszások, a Dobri Dániel által kínált két vonós fájdalmas futamai hivatottak kifejezni. Több van ebben pedig. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
A színikritikusok három kategóriában jelölték Kohlhaas című előadását, mellyel valósággal berobbant a színházi életbe Hegymegi Máté, aki szerint a mostani „fizikaisok” jóval könnyebb helyzetben lesznek, mint ők voltak néhány éve. Hegymegi Máté rendezése, a Kohlhaas a legjobb független színházi előadás díját nyerte. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
Sorozatunkban a Színikritikusok díjának idei várományosait szólaltatjuk meg. Benedek Mari a kecskeméti Macska a forró bádogtetőn-előadás jelmeztervezőjeként szerepel az első három között. STUBER ANDREA INTERJÚJA.
A szerkesztő azt kérte, legyen végre ez egy időjárásjelentés-mentes Ördögkatlan-beszámoló. Aztán Röhrig Gézát majdnem eltalálta egy elszabadult hangosító sátor. OROSZLÁN ANIKÓ BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ.