Fájdalmasan ismerős világ rajzolódik ki a Budapest Bábszínház új bemutatójában: Szikszai Rémusz és a népes alkotócsapat igazán mindent bevet, de vajon mire elég ez? BÁLINT ZSÓFIA ÍRÁSA.
Ez a Dekameron nem az a Dekameron, siet leszögezni azonnal a Budapest Bábszínház új bemutatójával kapcsolatban a rendező Szikszai Rémusz, aki azt is elárulta, miért jó valahai mat-fiz szakosként élete eddigi legnagyobb projektjét rendezni. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
A természettudomány a beavatottak misztériuma, az emberi élet sötét és bonyolult, a bábszínház pedig csupa erő; ez a Frankenstein hiányozna, ha nem lenne. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA.
A Budapest Bábszínház új előadása, a Kisrigók, azzal a ritkán tárgyalt témával foglalkozik, mi történik (ideális esetben) azokkal a gyerekekkel, akiknek nincs anyukájuk és apukájuk. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Hoffer Károly a Budapest Bábszínház alapembere: játszik, rendez, bábokat tervez, nem csak anyaszínházában. Új előadása, a Kisrigók érzékeny mese az örökbefogadásról. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
Színház haladóknak, színház lazáknak, színház megfáradtaknak és üdéknek – ők menjenek megnézni az Örkénybe ezt a két előadást. Aztán ha nem jön be – egyik, másik vagy egyik sem –, kérjék vissza a jegy árát. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
70. születésnapját nem is ünnepelhette volna szebben a Budapest Bábszínház, mint egy nagyszabású premierrel. Ráadásul avval a színdarabbal, amit a szerző eleve bábszínháznak képzelt el, és furcsa módon mégis inkább élő színházakban játszották az elmúlt 80 évben, ha játszották egyáltalán. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
A Budapest Bábszínház Apa lánya című előadásában Pallai Mara egy olyan nőt alakít, aki nem érzi otthon magát saját életében. Ezért kezd megszállottan mások életével foglalkozni. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Túlzás lenne azt állítani, hogy csak a körülöttem ülő gyerekek parázták szét magukat a Budapest Bábszínház Coraline című előadásán. De a gyerekek és én is szeretünk azért egy kicsit félni. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Salten, az ausztriai erdőkbe szerelmes vadász, ki magát mindig is a humánus puskások közé sorolta, egy tál dollárért adta el a Bambi jogait egy producernek, aki továbbadta azt az aranyat termelő Disney-birodalomnak. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Sodró lélekrajzú, vérfoltos lírájú drámai önvallomás jelenik meg hibátlan mértanú, mély empátiájú előadásban. Ráérző, továbbgondoló, sokrétű rendezés, ihletett színjátszás ad formát a megrázó majdnem-monológnak. A kettő, szöveg és megjelenítés mégis egymás özvegye. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Ha nem is a rövid darab közepén, de akkor hangzik el a címbeli kérdés, amikor még sok van hátra. A road movie-nak nevezett novella-adaptáció az út vége felé mutat, mégsem horizontális, hanem vertikális színház. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Van olyan, hogy a színházban a líra a legdrámaibb kifejezőeszköz. Olyan is van, hogy egy báb életre kel – persze csak ha ember mozgatja. És előfordul, hogy ez mind egyszerre van – Vaskakas, ESZME, a Trafóban. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Ez derül ki a Vígszínház Óz, a csodák csodája bemutatójából: hogy lesz-e eszünk, szívünk, bátorságunk, és eljutunk-e oda, ahová akarunk, az mind rajtunk múlik. Hadd tudja meg gyerek és felnőtt. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A Budapest Bábszínház színpadán majd egy órán át veszekszik egy vadkan és egy cica. Vagy két bábszínész? Egy testvérpár? Férj és feleség? Anya és fia? Mindegy. A lényeg, hogy mindkettőnek igaza van, és végül mindketten méltóvá válnak egymás szeretetére. (És a miénkére is!) RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.