Az idei POSZT sem kizárólag színházzal szolgál, az utcákat és tereket járva úton-útfélen látványosságokba botlik az ember, spektákulum az egész város. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA.
Az alapötlet – Faust utazásait a New York-i metróba tenni – markáns indítás; Balázs Zoltán a Budapest Bábszínház nagyméretű színpadán meggyőzően használ ki számos játéklehetőséget, miközben az állomásról állomásra haladást is újraértelmezi. THOMAS IRMER KRITIKÁJA.
Gazdag fantáziájú Faust-variációt rendezett Balázs Zoltán: Goethe lételméleti dimenziókat felölelő drámai költeményét vizionárius költői játékként vitte színre a Budapest Bábszínházban. Játszók és bábok összjátéka fantasztikumba hajló rituális látványszínházat hozott létre. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Teljes vértezetben, szamurájkarddal az oldalán ugrott elő az operarendező Balázs Zoltánból. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
A Bárkán bemutatott, s az új évadtól a Thália Új Stúdiójában játszott Leonce és Lénának a harcias elutasítástól a forró rajongásig mindenből kijutott. Nincs ebben semmi meglepő; ez a sorsa az olyan előadásoknak, amelyek mást és máshogy mondanak, mint a többség. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.
Dupla hendikeppel indul az a társaság, amely bábos operett előadás létrehozására szövetkezik. Szerencsés csillagállás és sok-sok tehetség kell ugyanis ahhoz, hogy egy ilyen produkció elnyerje a színházi világ figyelmét. Balázs Zoltánéknak mindez összejött. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
A kritikusokat szemmel láthatóan leginkább maga a választás lepte meg: az egyedülálló rituális színházával nevet szerzett Balázs Zoltánnak Ghelderode, Genet vagy Ionesco után vajon mi keresnivalója van a XIX. századi orosz realizmus jelesénél, Osztrovszkijnál? JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.