Lett egy új kulturális törvény. Készítette hét osztályvezető, látta öt helyettes államtitkár és egy sajtófőnök, jóváhagyta Závogyán Magdolna, Dr. Gáva Krisztián, és persze Csák János. Ez már akkora grémium, hogy mondhatni: vajúdtak a hegyek, és akár elefánt is lehetett volna belőle. A SZERK.
A magyar színházi szakma rendszeresen visszatérő vádja, hogy megjelennek bizonyos, politikailag beágyazott csoportok vagy személyek, akik maguknak vindikálják a legfőbb kapuőr szerepét. Cikksorozatunk harmadik, befejező részében ezeknek járunk utána. Megvizsgáljuk Vidnyánszky Attila szerepét és a „kaposvári nemzedéket” övező mítoszokat, valamint megnézzük, kik is határozzák meg egy fiatal tehetség lehetőségeit a színházi térben. A végén kitérünk az állam szerepére is, végkövetkeztetésünk pedig az, hogy a színházi életet végső nem a szakma egyes nagyhatalmú szereplői, hanem a nagypolitika „kapuőrzi”. MERKER IVÁN ÍRÁSA 3. RÉSZ.
A Független Színház Magyarország decemberben nyitotta meg Budapesten, a Páva utca 30-ban új bázisát, a FüSzit. A roma kulturális térhez kapcsolódó tervekről, programokról Illés Márton operatív vezetővel beszélgettünk. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.
Bár tudjuk, a független társulatoknak sem annyira vicces a világjárvány, mégis jót röhögtünk a Falunap felütésén a Gellért-hegy tövében: mivel a turistáknak a vírus miatt nem tanácsos buszba ülni: hegy, Mohamed, Lápos (a Falu) jött Budára. PROICS LILLA KRITIKÁJA.