A pszichothriller nem csak egy filmes műfaj. Kiválóan működik színpadon, a nézőtéren pedig lehet rettegni, jobban, mint a tévé előtt, mert itt nem lehet elkapcsolni a legdurvább részeknél. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Konyhafilozófia nem nyújt receptet életproblémákra. Három konyhafilozófia kevesebb, mint egy. Antihősnőink a konyhából indulnak és oda térnek vissza, nagy kör-tanácsadásban osztva meg egymással gondjaikat és gondolataikat. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A K. V. Társulat és a Füge Produkció a Thália színházban mutatja be Rába Roland és Zöldi Gergely Dermedési pont című előadását. A próbán beszélgettünk az előadás két szereplőjével, a társulat alapítóival, Száger Zsuzsannával és Urbanovits Krisztinával női dolgokról és a függetlenek lehetőségeiről. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
A mintegy hatvanperces, szünet nélküli előadás egyértelműen fel sem oldható súlyos dilemmákkal szembesíti nézőit. Nem többről, nem kevesebbről van szó, mint hogy valaki, akit rokonszenvvel fogadnak, teljességgel és vészesen elüt az őt támogatni igyekvő közösségtől. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A Vádli Alkalmi Színházi Társulás, a Füge Produkció és a Szkéné Színház közös előadásában mutatja be november végén Paul Foster I. Erzsébet című drámáját. A rendezővel, a Vádli egyik alapítójával, Szikszai Rémusszal a próbákon beszélgettünk színházról, hatalomról, rendezésről. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
A Titkos Társulat a Vándoristenek, Szörprájzparti, A pitbull cselekedetei után Az álom féltestvére címen játssza legújabb előadását. A Társulat tagját, titkos vezetőjét, Kárpáti Pétert kérdeztük az előadás születéséről, illetve egyéb jelenlegi aktivitásairól. PROICS LILLA INTERJÚJA.
Bozsik Yvette új rendezése Minden ötödik órában címmel a családon belüli erőszakról szól. Új műfaj a láthatáron: figyelemfelhívó társadalmi hirdetés, élő plakátképek musicalben elbeszélve. SISSO KRITIKÁJA.
Az Orlai Produkciós Iroda, a FÜGE és az Átrium Film-Színház együttműködve Minden ötödik órában címmel mutatja be a dokumentumokra épülő, családon belüli erőszakkal foglalkozó előadását. Fullajtár Andreával, az előadás egyik szereplőjével beszélgettünk. PROICS LILLA INTERJÚJA.
Az Artus új előadása a „zenét játszani” kifejezése köré gyűjti a zenére, mozgásra, zene és mozgás viszonyára, s nem utolsósorban a játék fogalmára vonatkozó kérdéseket. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA.
Fénytől fokozatosan megfosztani egy színháztermet művészi és technikai értelemben sem különösebben nehéz. De nyolcvan percnyi vaksötét után okot, jogot, módot találni arra, hogy újra legyen világosság: hatalmas kihívás. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
„A tehetséges embereknek szükségük van rá, hogy néha kimozdítsák őket a megszokott, biztonságos támogatási rendszerből, mert különben elkurvulnak.” KRÁLL CSABA INTERJÚJA.
A történelmi kontextusba ágyazott társadalomkritika, a görög tragédiákat idéző vérfertőzés és a „színház a színházban” következetesen végigvitt koncepciója ellenére a Képmutatók cselszövése a fegyelmezett alakítások és a mértéktartó rendezés miatt érdemel elismerést. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
Kevés olyan tényező lehet a VIII. kerület sűrűjében lakó gyerekek életében, amiért irigyelni lehet őket, ám a 20 forintos operettben való részvételért sok mindent megadtam volna. A projekt által elfoglalt telken tölteni a nyár legszebb napjait vetekszik Tutajos és Bütyök tüskevári kalandjaival. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
Érezzük át annak szürrealitását, hogy Vajdai Vilmos a Városmajori Szabadtéri Színpadon rendez. Az underground terekből, a Tilos az Á-ból és a Süss Fel Napból Vajdai eljut egy mainstream helyszínre, amivel szemben eddigi rendezői életműve definiálódik. HERCZOG NOÉMI KRITIKÁJA.
A tantermi színház egyik fontos célja a művészet segítségével kreatív szemléletet vinni az iskola falai közé. A műfaj nem kiforrott, keresi hatékony formáit, de az idei szemle tanúsága szerint is komoly művészi és pedagógiai lehetőségeket rejt. SZ. DEME LÁSZLÓ ÍRÁSA.