Hídépítő ugyan nem lett, de groteszk, humoros és drámai erejű Keresztes Attila hetedik szegedi rendezése, a Parasztopera, melynek bemutatója a pandémia miatt éppen két évet csúszott. HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA.
Június elején, idén kilencedik alkalommal rendezte meg a nagyváradi Szigligeti Színház a HolnapUtán Fesztivált. PAPP TÍMEA BESZÁMOLÓJA.
„…ki nem nyílt ejtőernyőjű deszantosok, zuhanunk a világegyetem jeges magánya felé”: a beharangozók egyikét épp úgy nem kell teljesen komolyan venni, mint a többi előzetest, melyeknek nagy szavai lötyögnek a vékonyka és hosszúcska előadáson. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Mohácsi János rendezése az eredeti szöveg újra-, az ismert szituációk és sematikus alakok ki-, valamint a kiszámítható dramaturgia visszájára fordításával egyszerre igyekszik felújítani a XIX. századi darabot és lerombolni a ma illúzióit. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
A „sodró lendületű és még fülledtebb erotikájú” bohózatok évszázadok óta arról szólnak, mi történik az ágyon szex ürügyén, és ki van az ágy alatt búvóhelyet remélve. E „szextett” hat szereplővel muzsikál. Sakk, sekk: mindig mindenki szinte mindenkit célba vesz. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Molnár Ferenc dramaturgiájának keresztezése Mohácsi Istvánéval; régi és új kaposvári színészek találkozása Mohácsi János rendezői professzionalizmusával; életbevágó kérdésekre való rákérdezés: az évad egyik legfontosabb előadása. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.
Legelsősorban is nagyon szabad előadás a Szabadazá. És nemcsak azért, mert voltaképpen a legújabb kori szabadság kitöréséről szól – bár a kohézióját ez adja -, hanem azért is, mert változatos kifejezésbeli és formai eszköztárát is a szabadság szervezi. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.