Ki ne ismerné a gyermekkor iránti nosztalgiát? Néha visszamennénk a régmúlt időkbe, amikor még könnyű és gondtalan volt minden, vagy legalábbis annak tűnt, iskolába és osztálykirándulásokra jártunk, anyukánk sonkás szendvicsével a táskánkban, vagy csak álmodozva flamingókat kergettünk… DARIDA VERONIKA KRITIKÁJA.
Fekete Ádám
ELTŰNT IDŐK NYOMÁBAN
PATCHWORK ÉN Fekete Ádám: A Jeditanács összeül / Trafó
Hömpölygő, ismétlődő mondatok, ismerős érzésekről és helyzetekről. Minden alkalommal más hangon, más tartalommal, más megvilágításban. Mintha a kedvenc számom refrénjét hallanám újra és újra, mindig várva azt, hogy ugyanazok a sorok mitől, és hogyan fognak nekem teljesen mást jelenteni, mint eddig. REZEK BORI KRITIKÁJA.
BELÜLRŐL JÖN Tiszta szívvel
Ide nekünk a magyar zsánerfilmet, mondogatjuk jó ideje, ám miközben ezt mondogatjuk, igazából olyasmi mozira várunk, mint amilyen Till Attila második nagyjátékfilmje. Lehetnek hibái, de legyen vér a pucájában, gondolatok az agyában, s dobogjon valami a mellkasában. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
VÁRADI BÁBIDŐ II. Fux Feszt / Nagyvárad
Második alkalommal rendezték meg Nagyváradon az erdélyi magyar hivatásos bábszínházak fesztiválját, a Fux Fesztet. A verseny- és az off-program tizenöt előadásának köszönhetően átfogó képet kaphattunk a társulatoknál zajló munkáról. PAPP TÍMEA BESZÁMOLÓJA.
HOVÁ LETT AZ OROSZLÁN? Csoportkép oroszlán nélkül (természetes fényben) / Táp Színház, Trafó
Miközben az előadást néztem, eszembe jutott Poussin viharos tájképe, ami Pyramus és Thisbe történetét ábrázolja, és az, hogy valószínűleg ott se rohangálnának fel-alá az emberek, ha hiányozna róla az oroszlán. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
„SAJNOS VÉRÉT KELL ONTANUNK” Shakespeare: Julius Caesar / Vígszínház
Mielőtt a színház végképp fölfeszül a Mici néni két élete és a Segítség, én vagyok a feleségem! közti ruhaszárító kötélre, és mielőtt a közönség végképp beleszokik, hogy hétköznapi gondjaival együtt az agyát is otthon hagyja, ha színházba megy, álljunk már meg egy polgári szóra. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
SOKKAL JOBB ITT, MINT TAVALY POSZT 2014
Most akkor ünnepélyesen megígérem, hogy – bár nagy a kísértés rá – egy szót sem fogok az időjárásról írni. PUSKÁS PANNI FESZTIVÁLBESZÁMOLÓJA.
IDEJE SZEMBENÉZNI A FÉNYEKKEL Vinnai András: Furnitur / Táp Színház
Abszurd hangvétele és a megannyi geg, áthallás, önreflexió ellenére az előadás természetesen akkor a legmeggyőzőbb, amikor egy-egy jelenet erejéig a színpadi jelenlétre és a jellemábrázolásra hagyatkozik – arra a realista játékmódra, amit máskülönben látványosan elkerül. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
VAN VÁLASZTÁS? Válasszunk párt! – HOPPart, Neuköllner Oper
Ha a választások közeledtével felbuzdulnánk és HOPPart és a Neuköllner Oper előadása alapján akarnánk párt(ot) választani, nem lenne könnyű dolgunk. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
FELNŐTTEK A FELADATHOZ Kabóca Showcase / Kabóca Bábszínház, Veszprém
Összességében az a kép fogalmazódott meg bennem a Kabóca Bábszínház előadásai kapcsán, amit már egyébként is tudni véltem: a gyerekekhez nem le kell ereszkedni, hanem fel kell hozzájuk nőni. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
KISPOLGÁRI DALLOMÁS Békeffy-Szenes-Fényes: Szerencsés flótás / Városmajori Szabadtéri Színpad
A főnyeremény megcsípésével csakis egy kispolgár kerülhet komoly erkölcsi válságba. De hogy még a saját Gyanújával is vitázzon? Komcsi operettben nem lehetetlen. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA.
IZZIK A TŰZ, DE KI SZÍTSA, MA NINCS Osztrovszkij: Jövedelmező állás / TÁP Színház, Trafó
Volt az a csúnya fiaskó a VI. kerületben, a korrupciós ügy Berecz Károllyal és Juhász Károllyal. Sok minden történt azóta, egészen ki is ment már a fejünkből. Talán az igazság sem érdekel minket annyira, hogy bármit feláldozzunk érte. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
KISMACSKA, NAGY GOND Pettson és Findusz / Budapest Bábszínház
Bizony nem könnyű szüleink gyermekének lenni, s legalább ennyire nehéz gyermekünk szüleinek lenni. Még szerencse, hogy egy derűs, felszabadult bábszínházi előadás keretében is szembe lehet nézni e csöppet sem egyoldalú bonyolultsággal. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
A VÁROSMAJOR „BESZENNYEZÉSE” Szerencsés flótás / Városmajori Szabadtéri Színpad
Érezzük át annak szürrealitását, hogy Vajdai Vilmos a Városmajori Szabadtéri Színpadon rendez. Az underground terekből, a Tilos az Á-ból és a Süss Fel Napból Vajdai eljut egy mainstream helyszínre, amivel szemben eddigi rendezői életműve definiálódik. HERCZOG NOÉMI KRITIKÁJA.