Marcin Wicha regényében a gyászmunka útját családtörténeti mankókkal járja végig (?). A szűkebb közösség történetében pedig ott a lengyel társadalom 20. századi múltja és ez így egyben ott kísér(t)i az elbeszélőt is. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF KRITIKÁJA.
emlékezés
ANYATEHER
AZ IZÉ ÉS A HOGYISHÍVJÁK Hilde Østby és Ylva Østby: Titokzatos memória
A könyvrecenzió címéhez igyekeztem emlékekkel, emlékezettel kapcsolatos verscímeket vagy idézeteket felidézni. De sajnos mindet elfelejtettem. Hilde és Ylva Østby könyvéből megérthetjük, miért. VÁRADI ANDRÁS RECENZIÓJA.
KITALÁLNI AZ ISTENT Szasa Filipenko: Vörös keresztek
“Mindaz, ami a lágerben történt, olyan buta, kegyetlen és tehetségtelen volt, hogy csak a mindenható létezése tudott megtartani engem. … Muszáj volt kitalálnom a fejemben az istent, akihez majd egyszer járulhatok, hogy magyarázatot követeljek.” SZARKA JUDIT RECENZIÓJA.
A KOLLABORÁNS ZSIDÓMENTŐ Jeroen Olyslaegers: Védőr
„A vezéreink szolgák, öcskös. Ez a tragikomédia: hogy minden zsarnokban egy félelemtől cidriző, hót átlagos szolga lapul” KONOK PÉTER RECENZIÓJA.
AZ EMLÉKEZET, FELEJTÉS ÉS KÉPZELET LABIRINTUSÁBAN George Szirtes: Előhívás
George Szirtes Magyarországon született, majd 1956-ban vándorolt ki szüleivel Angliába. Itt lett belőle költő. Az Előhívás lapjain édesanyja tragikus életének és halálának történetében egy befejezhetetlen gyászmunka folyamatát írja meg. SZARKA JUDIT RECENZIÓJA.