Lázadó lengyel nők alkotásai és holland-magyar-belga pszichiátriai festészet. Két eltérő, ám az általánosan elfogadott társadalmi és művészeti normák pilléreit egyaránt furkáló kiállítás Pécsen. SISSO KRITIKÁJA.
A Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozó programjában idén a hagyományos színpadi tánc felől új utak felé kanyarodó társulatok mutatkoztak be. Ami a szerbeket és a japánokat illeti, mindenképpen. SISSO ÍRÁSA.
Egy ember előtti, vagy ha úgy tetszik, az emberré válást megelőző animalitás állapotából látszik meríteni, erőt nyerni magának a mozdulat, a test, a kefehaj, a medvefülnyi konty, a messze csapódó hajfonat-kígyó. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.
A Bauhaus mozgalom számára a kocka jelentette az ideális formát – ennyit kapásból felidéz a művelt olvasó az 1919-1933-ig működő, látszólag gyökeresen új stílust meghonosító művészeti mozgalom kapcsán. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA.
Az EKF-programok tervezése idején állítólaga város egyik kulturális potentátja kétségbeesésében azt hajtogatta, hogy „csak egy nagy dobás kell, csak egy”. Fölmerült a U2, aztán Michael Flatley. Mostanra örülhetünk a Debrecentől kölcsönkapott Munkácsy-képeknek is. MILBACHER RÓBERT ÍRÁSA.
Tényleg kell? Boldogulni csak másutt lehet? Patartics Zorán Ybl díjas pécsi építész és kezdeményezése választ remél a még mindig aktuális kérdésre: szükségszerű-e, hogy a tehetség útja a forrástól mind távolabb vezet? ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Kell-e emlékművet állítani annak, akinek a műveit a mai napig gyártják, és azok kaphatók például az IKEA-ban is? És ha kell, milyet? Ezek a kérdések feszülnek egymásnak azon a pécsi kiállításon, mely a Dél-Dunántúli Építész Kamara meghívásos pályázata nyomán jött létre. BOGDANOV EDIT ÍRÁSA.
A felszabadult játék, s vele a nevetés is igen kevéssé volt jelen az előadásokban, tán mert a „felnőttbáb-játék” szabadulni akar a könnyedség és könnyűség ódiumától. Pedig hát legalább Huizinga óta jól tudjuk, hogy a játék nagyon is komoly dolog. MILBACHER RÓBERT BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ.
A fesztivál idején egy gyerekkori bábműsor főcímdala járt a fejemben, mely szerint „fakanálból van a báb”, illetve „játszani és együtt lenni […] milyen jó”. A fesztivál végére az első közhely megdőlt, ez utóbbi fényesen beigazolódott. MILBACHER RÓBERT BESZÁMOLÓJA, 1. RÉSZ.
Varieté brutál, ami Pécsett a La Clique nemzetközi társulat előadásában látható a fEST CAFE-ban. Csak úgy röpködnek a végtagok, az alsóneműk, a flitterek, valamint a szellem és a test autonómiáját hirdető szózatok. Szolgálati közlemény: a bemutatóról egy képviselő sem távozott. SISSO ÍRÁSA.
Az Ördögkatlan Fesztivál zárt téri színházi előadásai idén is extra teltházakkal mentek, a szabadtériek meg csak azért nem, mert vagy nem tudtunk róluk, vagy elég nagy hely volt mindenki számára a szabad ég alatt. Kellemesen kaotikusan és barátságosan telt a színházi idő. SISSO ÍRÁSA.
A fesztivál meghatározó élménye a „köztes világok” megtapasztalása. Pontosabban az átlépés helyének és az átmenet idejének érzékelése, ahol egyszerre tűnik fel az innen és a túl – alkotott és teremtett, szent és profán, saját és idegen, mulandó és örökkévaló. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
A III. Ördögkatlan Fesztivállal akkor tennénk jót, ha hallgatnánk róla, mint a sír. Most ugyanis gyerekkorunk vidéki nyaralásainak nosztalgiájával vegyes, szeretet alapú, barátságosan nyegle összművészeti táborait idézi, amelytől távol áll a sznob-kulturális kivonulás. SISSO ÍRÁSA.
Minden város múltjában hordozza mítoszát, azt a potenciális erőforrást, amely segít túlélni mindenkori jelenvalóságának esetlegességét és többnyire élhetetlen – az egyre nyilvánvalóbban balkáni állapotokból következő – valóságából származó nyomorúságát. MILBACHER RÓBERT ÍRÁSA.
A Fishing on Orfű helyszínéül választott Panoráma Camping már önmagában jó hely – minden feng shui szakíró elégedetten bólintana: erdős hegyoldal ölelte katlan, alant (sic!) csillámló tóval. Nem is menekült el sikoltva a csí, köszöni szépen, mindhárom napon jól érezte magát. MILBACHER RÓBERT ÍRÁSA.