Csurka István szép emlékű és beszédes című drámájának legújabb színházi (legújabbszínházi?) bemutatója kapcsán reklámértékű recenzióra ragadtatta magát az index a minap. A népszerű hírportál szerkesztői nyilván tudják, miért tűzték címlapjukra – méghozzá fotós kiemeléssel – épp ezt a cikket. UPOR LÁSZLÓ ÍRÁSA.
Tarlós István megkérte Dörner Györgyöt, hogy – a pályázatában írottakkal ellentétben – ne alkalmazza Csurka Istvánt intendánsként február 1-jétől az Új Színházban. Aprócska kérdés merül föl ezek után: ha Csurkát kiveszi Dörner pályázatából, mire mond igent a főpolgármester? CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Az esemény jelentőségét, hogy újnyilasok foglaltak el egy kulturális intézményt, és ezentúl adóforintjainkból fognak ott színházat csinálni – mindenki megértette. Ez nem politikai kinevezés és szakmaiság szokásos ellentéte, hanem egy újabb határ átlépése. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
Jó színész-e Dörner György? A választ az Új Színház igazgatói posztja melletti vagy elleni érvként felhasználni egyaránt csúsztatás. Egyiknek a másikhoz semmi köze. Dörner propagandaszínház-fantazmája vállalhatatlan. Mégis: milyen Dörner, a színész? HERCZOG NOÉMI PORTRÉJA.
Csurka István és Dörner György hirtelen öröm a vetőkártyán színházi ideálja már a napi megszólalások, riportok és reagálások szintjén híján van a színház leglényegesebb összetevőjének, a kételkedésnek. MOHÁCSI JÁNOS ÍRÁSA.
Immár bő két évtizede annak, hogy közéleti ténykedésével Csurka István zárójelek közé, sőt jószerint törlésjel alá rekesztette életművét. Az Eredeti helyszín a hetvenes évek óta sokat veszített a vonzerejéből, de legalább valóban Csurka írói munkásságának része. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.