Amikor az első epizód második percében felbukkant a képernyőn egy öltönyt-nyakkendőt viselő pesti színigazgató, rögtön világossá vált, hogy a Csak színház és más semmi jószerint még futó érintkezést se vállal a kortárs valósággal. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Mi köze van a Veszetteknek a Berti, a rózsaszín barikához? Vagy a radikalizálódásnak a manipulációhoz? És hogyan húzza a film csőbe a nézőt? A Veszettek rendezőjével, Goda Krisztinával beszélgettünk. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA.
A Coming out tényleg nem meleg film, de a híresztelésekkel ellentétben nem is arról szól, hogy a melegségből ki lehet gyógyulni. Orosz Dénes filmje mindössze egy fogyasztható vígjáték, amely fantázia-Magyarországon játszódik. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
A Gellért Szálló talán még Marozsán Erikánál is fotogénebb, a köhögésre pedig jó lesz odafigyelni. Nagyjából ezt a két felismerést köszönhetjük Sipos József méla Márai-filmjének. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Könnyed és mulatságos történetet mesél el a dán dogma-filmes, Lars von Trier. A Radnóti Színház előadása majdnem felhőtlen, érzéki élvezeteket kínáló komédia. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
A hazai műfajfilm húzóágazatának tekinthető romantikus vígjáték legújabb darabja az apaság előtti szorongásról igyekszik érzékenyen szólni. Orosz Dénes debütáló művében Csányi Sándor várandós barátnőjével éli át a többnejűség kínjait és örömeit. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
Az 1875-ben íródott darabból a címén kívül minden szó ütőképes. Annak magyarázgatását ma már nyugodtan el lehetne hagyni, hogy farkas, bárány, tyúk, galamb, netán kutya vagy egyéb jelképes állati minőségében csal, harácsol, sikkaszt, hamisít, mószerol-e az, aki teszi. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Ironikus közhelyparádé, líraian áthevített örök és időszakos emberi ócskaság, valamint fád jelenünk gunyoros koturnusra állítása a Radnóti színpadán. Az Asztalizene előadása ritka mulatság. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.