A vírusok, a háborúk, na meg az elmagányosodás és a depresszió korát éljük. Létezésünk egy távoli szegletében azonban a modern operaértelmezésekét és azon belül Almási-Tóth Andrásét is. A Magyar Állami Operaház bő negyven év után új rendezésben játssza az Idomeneót. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ ÍRÁSA.
A kazányi születésű szoprán budapesti debütálására – egy Mága-koncertet szerzői önkénnyel nem számítva – a Margitszigeten került sor: operagálán, közhelyparádé kíséretében. Az utóbbi menetében szokás szerint mi, kritikusok is ott masírozunk, masírozgatunk. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Simon Boccanegra nincs, Plácido Domingo viszont van – és ennek örülni kell. Az utóbbi fél évszázad legmeghatározóbb operaénekese baritonként kezdte pályáját, s most az Operaház színpadán is ebben a hangfekvésben debütált. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ ÍRÁSA.
A grandiózus látványról és a kiemelkedő énekhangokról marad emlékezetes a Magyar Állami Operaház 2022-es újranyitásának első operapremierje. A Hunyadi László új, ügyetlen rendezését azonban a feszes dirigálás sem tudja életben tartani. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ KRITIKÁJA.
Nemcsak a zsűri, de olykor a kritikus is pokolian nehéz helyzetben van. Nagy hírű és mesterien kidolgozott rendezés, kivételesen erős csapatjátékú előadás az új pesti Carmen – és mégis. Mi a bajom vele? Mi a baj velem? LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Bartók muzsikája a zenetörténet más nagy B betűsei közül termékenyen társítható Bachhal, Beethovennel. Brahms és Bartók: ez már ritkább találkozás. Most ennek voltunk tanúi. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Meglehetősen rendhagyó programmal lepte meg a Tavaszi Fesztivál közönségét a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar Bartók Béla születésnapján. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.