Sokadszor bizonyosodik be: csupán jobb híján jelölhetünk egy színházi előadást a drámaíró nevével és a darab címével. Amit a Nemzeti Kaszás Attila Termében látunk, színházi értelemben egyik irodalmi előzménye segítségével sem írható le megközelítő pontossággal. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A Quartet egy zeneileg pazar, de egyébként unalmasan csordogáló darabbá kerekedett a túladagolt szexuális szerepjátékoknak köszönhetően. Beindulsz a puskás embertől? És a rendőr bácsitól? Nem? Sajnáljuk, akkor nem vagy célközönség. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Transzszexuális mélyfúrások Gergye-módra, avagy ironikus nemiszerv-börze, szórakoztatóan gátlástalan, művérben tocsogó, rakoncátlan, morbid revü – Nietzsche bűvöletében. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Hagyományosan az alkotás feltételének, a művészi hajlamú ember alapvető tulajdonságának tekintjük a melankóliát. Gergye Krisztián most alkotása tárgyává tette a mélabút, ám a túlontúl tágas kultúrtörténeti horizont a kritikusok véleménye szerint nem volt jó hatással a végeredményre. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.
Számomra az elmúlt évad egyik legfontosabb táncbemutatója volt Gergye Krisztián hét női testre komponált T.E.S.T. című koreográfiája. És bár a barokkosan túlburjánzó női panoptikum önmagában is kerek műegész volt, szükségszerűen született meg a férfitestekre írt folytatás. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
A debreceni MODEM Leonardo kiállításán debütáló Deus tardatról elmondható, hogy igazán elegánsan ível a „le kell menni kutyába”-állapottól az éteri magaslatokig, elszántan keresgélve ezen a széles skálán az emberi lények helyét. Az Alternatív Thália Projekten vendégeskedő előadást Ágens írta és rendezte, és egy kivételes zenei kaméleon, Philipp György viszi a hátán. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A test beszél, a lélek némán üvölt, az arc maszkká válik. Hét női test – a GK Impersonators és a Közép-Európa Táncszínház táncosai – lényegül mitikus lénnyé a Mu Színház színpadán. Gergye Krisztián biztos testtudattal vezet a tudattalan bizonytalan világában. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
Barokk feketébe öltöztetett húsportrék függenek a falon Gergye Krisztián tárlatán. Ágens Kúrós verseit köti bőrbe, majd küldi kéjes éji táncba a rendező-koreográfus: a fülledt és sajgó sorok a női test és szexus költeményét üvöltik, suttogják el a közönségnek. Az Édes szívem, ribanc vagy ködfüstös kiállítócsarnokában a múlt szerelmei és aktusai vallanak kavarogva. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA.