A Klara és a nap az idei évad egyik legfelkavaróbb előadása. Habár 2082-ben játszódik a történet, egy pillanatig se higgyük, hogy arról szól, hova tartunk. Arról szól, milyenek vagyunk. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
A kecskeméti Ciróka Bábszínház nagyszínpadán egy önkiszolgáló mosodába keveredik János vitéz, hogy a történetmondás segítségével mindenkivel megértesse, miért a legfontosabb dolog a világon a szerelem. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
A mintegy hatvanperces, szünet nélküli előadás egyértelműen fel sem oldható súlyos dilemmákkal szembesíti nézőit. Nem többről, nem kevesebbről van szó, mint hogy valaki, akit rokonszenvvel fogadnak, teljességgel és vészesen elüt az őt támogatni igyekvő közösségtől. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A tanítványok meghívták a mestert, Jeles Andrást, aki jött, látott, látni tanított, és szárnyalni engedte meghívói fantáziáját. Répa, retek, mogyoró – nem az r hang leckéje, hanem a „változatok – mire is…?” szabadiskolája a vizsgaelőadás. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.