Marcin Wicha regényében a gyászmunka útját családtörténeti mankókkal járja végig (?). A szűkebb közösség történetében pedig ott a lengyel társadalom 20. századi múltja és ez így egyben ott kísér(t)i az elbeszélőt is. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF KRITIKÁJA.
Ulickaja legújabb kötete szerzői szándék szerint búcsú. Nyolcvan éves korára mégis egészen újszerű kötetet állított össze, amelyben keverednek a legszemélyesebb naplójegyzetek privát információi, élettényei a rövid novellákból álló ciklusokkal. SZARKA JUDIT KRITIKÁJA.
Gerlóczy Márton új regénye egy családtörténeti sorozat első része. A szerző – illetve elbeszélője – előző kötetében, a Mikecs Anna: Altatóban családja anyai ágáról írt, most pedig sort kerít az apák történetére. DÁNYI DÁNIEL RECENZIÓJA.
A tavalyi év könyvtermésében méltán kiugró sikere volt Bereményi Géza önéletrajzi regényének, a Magyar Copperfieldnek. Idén pedig kiadója Bereményi hetvenötödik születésnapjára a szerző javításaival és átdolgozásaival újra kiadta elbeszéléseit az Azóta is élek című kötetben. SZARKA JUDIT RECENZIÓJA.
Lucia Berlin sem volt próféta saját hazájában; publikált ugyan életében, de művei a megérdemelt elismerést csak szerzőjük 2004-es halála után kapták meg. Külföldön, így Magyarországon is sokáig ismeretlen maradt, egészen a Bejárónők kézikönyve című novellaválogatás 2017-es megjelenéséig. Az Este a Paradicsomban a második kötete magyar fordításban. DÁNYI DÁNIEL RECENZIÓJA.
Tamás Zsuzsa műfaji repertoárja a mesék, versek és kritikák után regénnyel gazdagodott. A Tövismozaik veszteségeket feldolgozó történetében az elbeszélő szembenéz anyja történetével és elutasítja ezt a rettegett szerepmintát, kénytelen leszámolni egy kudarcos szerelemmel, de művészként felnőtté érik. DOMJÁN EDIT RECENZIÓJA.
Huszonkét írás az ismeretlen nő alakjáról, élethelyzeteiről. Őszintén, szenvedélyesen, néha meg szenvtelenül a különböző életkorokban átélt testi és lelki szenvedésekről. VÁNDOR JUDIT RECENZIÓJA.
Karl Ove Knausgård hatkötetes Harcom sorozatcímű énírásában a gyász és a szerelem után visszalép az időben, és megírja a gyerekkorát. Ha azt hisszük, a gyászmunkánál a gyerekkori emlékek vidámabbak, de legalábbis könnyedebbek, hát alaposan tévedünk. DÁNYI DÁNIEL RECENZIÓJA.
Olyan sokat szerencsétlenkedik, vajúdik a saját apasága, szerelmessége és családi élete körül ez a fergeteges lúzer, hogy az ember empatikusan, valódi részvéttel hajlamos elnézni neki, hogy mégiscsak egy befutott sztáríró. DÁNYI DÁNIEL RECENZIÓJA.
Mitől lesz egy önéletrajz olvasmány? Knausgård nyilván jól ír, tárgyilagosan és aprólékos részletekbe bocsátkozva, inkább a beszélt nyelv regiszterében, egészen közvetlen stílusban, és ezt értően adja vissza Petrikovics Edit magyar szövege is. Ez azonban még nem teljes magyarázat. DÁNYI DÁNIEL RECENZIÓJA.