Menekülésről, családon belüli erőszakról, bizonytalanságról alig egy órában. A Perform[ing] Polandon látott performanszok olykor rendkívül sűrű megfogalmazásmóddal voltak képesek összetett társadalmi problémákról beszélni. Van azonban, hogy ezt a beszédet nehéz meghallani. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Artus Stúdió
LENGYEL PROBLÉMA = MAGYAR PROBLÉMA?
JÁTÉKOS HISZTÉRIA Cserne Klára: Nyelv és lélek / Artus Stúdió
Az interaktív színházi részvételtől sokan a mai napig rettegnek. Kényelmetlen lesz-e, ha a színész kapcsolatba lép velem, el kell árulnom a keresztnevemet, vagy ne adj isten odapasszol nekem egy focilabdát? REZEK BORI KRITIKÁJA.
MEGJÖTT ENTERI, A TEREMŐR Vojnich Erzsébet: Párbaj – Artus Stúdió
„Ha épp nem látszik ember, majd jön, különben is most ment el. … Léte legfőbb bizonyítéka maga a kép, amin momentán nincs ott. Ha nincs kép, gyárcsarnok, krematórium, fürdő, kiállítás, szóval ha nincs terem, nincs teremőr. De ha van, van. Enteri, a teremőr.” (Parti Nagy Lajos: A múlt falikútja) P. SZŰCS JULIANNA KRITIKÁJA.
SZTORIBAN VAGYOK Volt egyszer egy Csepel művek, Bábeli könyvtár, Promenád
Nyár végén, ősz elején ugyan hiányzik már a színház, de nem nagyon akaródzik még bemenni az épületekbe. A Placcc őszi kiadása az átmenetet könnyíti meg: színház a városban, város a színházban. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.