Előfordul, hogy egy darab már kissé porosnak tűnő világát a kortárs politikai események új színekkel, aktualitással ruháznak fel. Úgy tűnik, ez most megtörténik Arthur Miller A salemi boszorkányok című művével is. Egyik szemünk sír. És a másik is. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Akiket félelemre nevelnek, azok életében a személyes balsors és a társadalmi nyomorúság úgy összeadódhat, hogy a hazugság csodafegyvere pazar pusztítást tud véghez vinni benne. Az ellopott törvény stiklikre való alkalmazása minden esetben királyi út egy közösség megsemmisüléséhez. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Már az előadást megelőzően azon tűnődtem, vajon mit kezd Mácsai Pál rendezése az ügynök szomorú történetével 2016-ban? PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA
Salemnek annyi. A kis falu közössége szívós munkával, öngerjesztő indulattal, belevaló tömeghisztériával felszámolta önmagát. Árva gyerekek, gazdátlan állatok kóborolnak az utcákon. Boszorkányok pedig nincsenek. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A Pillantás a hídról-ra rá lehetne húzni akár egy nagyon mai olvasatot is, ha a migránskérdésre fűzné fel a darabot a rendező. Lehetne belőle krimit csinálni. Lehetne görög sorstragédia is akár, Miller után nem annyira szabadon. Elképzelhető, hogy ezeket Lukáts Andor zsákutcának gondolta. De sajnos másfelé nem indult el. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
Már a népszerű dráma is az objektív-szubjektív nézőpontváltások feszültségére épít, az Örkény Színház határozott rendezői elképzelést feltételező, következetesen végigvitt előadása mégis elköveti a hibát: közel merészkedik, majd kizárólag távolról láttat. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
A 2011-es Theatertreffen nézői számára megadatott az a lehetőség, hogy egy egészen kortárs darab hatása alatt állva tapasztalják meg az európai dramatikus kánon színeváltozását. KISS GABRIELLA BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ.
A főhős eltűnt írói tehetségét egy abszurd ötlettel próbálja visszaszerezni, hirdetéssel talált fiatal nő pőre testére, mint felületre vetve sorait. Ám sem az eleven bőrre írás aktusa, sem a regénykezdemény eltávolítását kísérő szeretkezés nem lehet gyógyír a fájdalomra. BÁRDOS DEÁK ÁGI ÍRÁSA.
Örömhír: a szegedi operaversenyen végre megjelentek a nézők! Mindez aligha a világszerte talán legtöbbet játszott amerikai operának, Robert Ward zeneművének, inkább a rendező Alföldi Róbert nevének és az opusz alapjául szolgáló Arthur Miller-dráma közismertségének köszönhető. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Salemi boszorkányokat láthatunk a Pécsi Nemzeti Színház színpadán, ahogy majd’ másfél évtizeddel ezelőtt Kaposvárott. Mohácsi János Miller-átirata nem kapaszkodik az aktualitásokba; a tömeghisztéria természetrajza független az aktuális politikai helyzettől. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.