Peter Strickland Erdélyben forgatott, magyarul beszélő elsőfilmje régen várt remeke lehetne a magyar mozinak, ha magyar film lenne egyáltalán. NAGY V. GERGŐ ÍRÁSA.
Abból nem született még jó vers, ha a költő az üres lapra először a saját nevét írta fel, csak utána kezdett el gondolkodni azon, miről is szóljon a mű. Végignézve a Filmszemle kisjátékfilmes mezőnyét, lehet ebben valami, és a tétel persze nem csak a költőkre igaz. TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA.
Ha egy horrorfilm, scifi vagy thriller magyar – nem ígér sok jót. Pejó Róbert Látogatás című nagyjátékfilmje ugyan csak félig-meddig magyar, de az osztrák-magyar thriller elnevezés sem javít sokat a mérlegen. TOROCZKAY ANDRÁS KRITIKÁJA.
A film közepe táján előkerül egy pisztoly. Persze, hogy el fog sülni. Nagyjából öt perc alatt kitaláljuk, kit ér majd a halálos golyó. De azért még üldögélünk sokat, mire vége. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Hajdu Szabolcs új filmjét a valóság keretezi, s noha a mágikus realizmus irányába tesz lépéseket, mégiscsak a valóságot átszínező látásmódjában a legtökéletesebb. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
Tévéfilmes mezőny voltaképpen nincs is. Kilenc filmet neveztek, s mind a kilenc mű szerepelt a versenyprogramban. Ez a kínálat. KOVÁCS DEZSŐ ÍRÁSA.
Tragédiától megvert házaspár, egy néma cseléd és expresszív, fekete-fehér képek – Pacskovszky József archaizáló filmje látszólag bergmani mélységeket céloz be. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
Az Előttünk az élet egyik tanulsága az, hogy tulajdonképpen mindegy, mivel készítjük el filmünket, egy jó filmhez jó forgatókönyv és jó színészek kellenek. És egy film nem attól lesz rossz, hogy rossz az operatőre vagy a hangvágása. Hanem attól, ha nincs megírva. KOLOZSI LÁSZLÓ KRITIKÁJA.
Bár a színházi közönség hamarabb találkozott a Czukor Show-val, mint a mozinézők, ők sem szimpla adaptációt vagy színházi utóérzést kapnak. A kiindulópont azonos, de a hangsúlyok mások: kibeszélő-show variációk egy Füst Milán-témára. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.
Egy vitorlás, a magyar tenger, három nő és egy titok a múltból. Sas Tamás Szélcsend című mozijának középpontjában egy asszony áll a teljes idegösszeomlás szélén. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
„Susu mennyország” – szól a rádió a falu fodrászműhelyében. „Sihuhu, sihuhu” – mondja a paksi atomhulladékkal közeledő vonat. A betintázott bakter békésen szunyál, a feleség lerángatja az egyenruháját. És „rendszert” vált. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.
Nem könnyű mutatvány Magyarországon New Yorkban játszódó filmet rendezni, de ennél is nagyobb teljesítmény, ha a főszereplők szinte egy tapodtat sem moccannak a játékidő alatt. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
A Team Building című film levetítése csapatépítő tréningek keretében, illetve multinacionális cégek alkalmazottainak nem ajánlott. A Team Building szatíra. Ha nem lenne olyan rosszul fényképezve, megkockáztathatnánk: remek szatíra. KOLOZSI LÁSZLÓ KRITIKÁJA.
A Fogarasi Gergely filmjét gyanútlanul szemlélő nézőnek egy ponton az az érzése támadhat, hogy voltaképpen két különböző filmet néz. Ami nem véletlen: tulajdonképpen tényleg két különböző filmet néz. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Csábító a lehetőség, s hozzá tán még stílszerű is lenne gonzóval elviccelni Vágvölgyi B. András alkotását. A szikár tárgyalásmód ezúttal mégis célravezetőbbnek tűnik: a Kolorádó Kid öntetszelgő, komoly, rossz film. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.