Gingalló – Szokolay Sándor és Tamkó Sirató Károly után Szalókiék is megihletődtek ettől a ritka, pompás hangutánzó szótól. Csupa izgalom, amikor még nem tudja az ember, csak sejti, hogy mit is jelent, milyen is egy gingalló valójában. Legyen tehát itt elég annyi, hogy ezt a Tamkó-verset választotta Szalóki Ági legújabb gyermekdalai gyűjteménye címéül. Az elején beletotyorászunk, afféle japánkakas, azazhogy japán kacsa módjára Yokohama pocsolyáiba, utána meg is hallhatjuk a címadó dal gongjait. Még két Tamkó-feldolgozás került a lemezre, a Libegő és egy hosszabb vers részletei, továbbá négy Weöres Sándor- és egy József Attila-részlet: ezek majdnem mind bagatellek. Az énekelt vers rajongóinak nyilvánvaló, hogy a megzenésítésért (szél-)kiáltókat, a kalákában énekelhetőeket, nagy ívű kolindákat, makámokat és medáliákat azért már sokan feldolgozták, erősen kell annak válogatni, aki újat akar mondani (énekelni). Ezekből a bagatellekből viszont afféle apró szemű gyöngysort rakott össze Szalóki társaival.
Első szólóalbuma, a 2004-es Téli-nyári laboda, valamint a nagysikerű, 2006-os Cipity Lőrinc után Szalóki újabb gyereklemezzel rukkolt elő, amit ő inkább családi lemeznek gondolt el, talán ezért is mond rajta mesét és verset felnőtt és gyerek. Feldolgoztak rajta népdalt is, de a saját, főleg a lírai megzenésítések adják az anyag zömét. Nemrégen Szalóki A vágy muzsikál címmel a Karády-kosztümot is magára próbálta, aminek szintén maradt egy kis utózöngéje erre a lemezre.
A japánkacsa meg a címadó Tamkó után Kaszás Villő verse következik Szalóki és a gitáros Lamm Dávid kompozíciójával. Ebben szépen indázva énekel duót magával. Azután itt van az a bizonyos, talán karádys reminiszcencia, legalábbis erre vall a nyílt „e”, méghozzá szvinges ritmusban. Hogy azután az ötödik dalban, a lemez tizedik perce előtt vékony, éles hangra váltson. Huncut, erotikus moldvai népdal ez, gyönyörű kánonnal, melyet szintén magával énekel Szalóki, tágasan kizengetve. Hát ha még elárulom, hogy a lemez dereka előtt már cigány pengetős is felhangzik, miközben Lamm Dávid bluesos, Dire Straits-es ritmusgitárja adja több szám zenei alapját… akkor nyilvánvaló, hogy a lemez elképesztően széles stilisztikai skálán mozog, mégsem esik bele az aránytévesztés csapdájába. Lamm mellett az alapzenekart Kovács Zoltán bőgős és Dés András ütőhangszeres alkotja, néhány számban további, ugyancsak elsőrangú közreműködőkkel.
Miközben a gyors váltások bizonyára fenntartják a gyermek hallgatók érdeklődését, a felnőttek kicsit a fejüket kapkodják: most melyik Szalóki Ági énekel? A díva vagy az erdélyi népdalkincs birtokosa, most a jazzénekesnő, netán a könnyűléptű, fehér pillangóruhás mesetündér? Persze, mindegyik, és leginkább a legutóbbi.
Számomra az aranyközép, amelyhez képest a csapongó stílusok viszonyíthatóak volnának, amely ennek a lemeznek, és csak ennek leginkább a sajátja, az ironikus, könnyed versmegzenésítések körül kereshető. Hangszerelésben, melódiában a finom irónia és lírai vidámság dominálnak. Idetartoznak persze a nem porosodó, minden mélységet megjelenítő és minden magasságot felülmúló Weöres-darabok is, meg a cigányos csúfolódóvá hajlított Tamkó-részlet, meg a moldvai népdal aktualizáló hangszerelése és énekes előadása. Kortárs líra megzenésítésekből viszont több is elfért volna a lemezen. Amelyen az utolsó előtti megkerülhetetlen pont – persze lesz, akinek csak továbbléptethető track – a klasszikus népmese, a Fehérlófia Cserhalmi György prózai előadásában. Nehezen értelmezhető ennek az egész felvételnek a szerepeltetése, mert felbillentette a húsz rövid darab ritmusát, hogy az összidejük felét kitevő próza került közéjük. Amit persze boldogan hallgatok, hát még a gyerekek, pompás mese, csak nem illik a lemez szekvenciájába. Közvetlenül előtte például olyan sorokat is elénekel Szalóki, mint „…átdereng minden láthatón / tárgytalanul és áthatón” (Szabó T. Anna), utána meg szép, kíséret nélküli magyar népdallal búcsúzik (Megyen már a hajnalcsillag). Persze a legnehezebb feladat éppen az olyan mese meg vers előadása, amely a szülőt és a porontyot is egyszerre leköti. Ez, elkészíteni az igazi családi lemezt, most nem sikerült teljesen, de az egyes darabok bája, humora, egyszerű eszközökkel is telibe találó zenei hangulatfestése és mindenekelőtt kristálytiszta és minden szerepet eljátszani képes éneklése méltó a legmagasabb igényű közönség, a gyerekek figyelmére.
Vö. Szavakkal játszó kisgyerek / Rick Zsófi beszélgetése Szalóki Ágival