Habakuk Bábszínház

A Habakuk Bábszínházat 1993-ban alapították Sopronban. Elsődleges célközönségük ugyan a 3 és 10 éves kor közötti gyerekek, de bárkit szívesen látnak előadásaikon. Az eleinte csak iskolában, hobbiszinten működő kis kör nem is hitte volna, hogy pár éven belül valódi sikereket érnek el, aztán mint a mesében, megállás nélkül felléphetnek szerte az országban, hisz határidőnaplójuk jó előre tele van. Az előadásaik mindig interaktívak, bevonják a közönséget, így a szülők is részesei lehetnek gyermekeik önfeledt kacajának, s egy pillanatra talán ők maguk is visszafiatalodnak. Legnagyobb kihívásnak és sikernek azt tekintik és érzik Habakukék, ha zárkózott és problémás gyerekeken tudnak segíteni – a legegyszerűbb dologgal, ami a világon létezik, egy mosollyal. A Habakuk természetesen előre megírt forgatókönyv alapján dolgozik, ám a társulat tagjai szerint előfordult már olyan is, hogy másképp, a pillanatnyi  igényeknek megfelelve alakították az aktuális előadást. Így történhetett, hogy Ráckevén sem szeppentek meg, mikor is technikai problémák miatt nem tudták színpadra vinni az eredetileg tervezett „három kismalacot”: helyette a Mesék a rétről című darabot hívták segítségül, ahol egy kisbéka játszotta a főszerepet, jól láthatóan hamar elnyerve a gyerekek szimpátiáját. A közeljövőben, az ősz folyamán több új darabot is kínálnak a csemetéknek.

Manapság a gyerekeknek nincs kézügyességük, nem szeretnek dolgozni, munkálkodni, saját készítésű ajándékokat és emléktárgyakat létrehozni – halljuk gyakran az elterjedt vélekedést. Nos, aki látta az Ács Károly Művelődési Központban felütött két faasztalt és a hozzájuk tartozó négy darab padot, az joggal kérdőjelezi meg e nézetet. A kézműves park a fesztivál egész ideje alatt mindennap működik, a kora délutáni előadásoktól estig. Az alkotótábor két jelképes vezetője két mosolygós hölgy, akiknek mindig van valami mondanivalójuk. Kissné Batiz Mária (Marika) és Szanyóné Brodmann Zsuzsa évek óta barátnők és most is közösen várják az örökmozgó, fiatal „kézműveseket”.  Mint mondják, évközben, fesztivál időszakon kívül is hetente összejönnek, hogy a város fiataljaival a művházban ugyanúgy alkossanak, mint most. Zsuzsa lassan tíz éve, hogy megözvegyült: ekkor döntött úgy, hogy valamivel kitölti az idejét. Könyveket és alapanyagokat vásárolt, ami a hajtogatáshoz, origamihoz szükségeltetik, és belefogott a munkába. Ő látja el kettőjük közül a hajtogatós, papíros alkotást, Marika pedig a kézművességhez tartozó agyagozást.

A kíváncsi gyerekek közreműködésével az addig katonás rendben sorakozó teás- és tárolódobozokból előkerülnek a színes kartonpapírok és egyéb eszközök, élénk kavalkáddá varázsolva a munkalapot. Rengeteg mindent készítenek, például szívószáldíszt, amely egy élénk tavaszi virághoz teszi hasonlatossá a mezei szívószálat. Az írószertartó alapjául pedig egyszerű konzervdobozt borítanak különféle anyagokkal. Az agyagozás művelése nem bizonyult kisstílű feladatnak, olykor-olykor elkél Marika segítsége, s neki köszönhetően kutyát, madarat, nyulat, vázát, agyagtalapzaton elhelyezkedő rétet, erdőt hívnak életre az ifjoncok. Az elkészített művek a gyerekeké maradnak, büszkén hazavihetik mutogatni a családnak.

L’art pour l’art Társulat

Alighanem a sokat megélt L’art pour l’art Társulat sem számított rá, hogy a kutyáknak is lesz egy-két szavuk, illetve ugatásuk az estjükhöz: a művelődési központtal szemben lévő kertes házak udvarán az ebek tették a dolgukat. Laár András és társai (Dolák-Saly Róbert, Pethő Zsolt és Szászi Móni) Az anyám tyúk, vagy az ember tragédia című darabbal szórakoztatták a közönséget a Summerfesten. Az esti előadáson újabb szeletet láthattunk a Besenyő család életéből: Pista bácsi a Bermuda háromszögbe kerülve keresi a kiutat és a választ, hogyan is kerülhetett oda. A Besenyők sosem esnek kétségbe, és Pista bácsi sem hozott szégyent felmenőire, mialatt még jobban elveszítette a hazavezető út és a történetmesélés fonalát. Margit és unokája rapet rögtönzött a színpadon, ügyes-bajos életüket adták elő dalba öntve. A költő visszatér szekcióban az írásban tisztesen megőszült hajkoronájú író osztja meg legújabb verseit – kisebb fricskát adva a közéletnek. Két műsorrész között, az átöltözési idő kitöltésére pedig tanulságos mesediák mulattatják a vendégeket. A nagyothalló nagypapa és éppen vízbe fulladni készülő unokája, valamint a madár és ló fordított gravitációs elmélkedése hatásosnak bizonyult a szeles éjszakában. A körlépcső műanyagszékes nézőterén helyet foglaló publikum kedvét még a reflektorok odavonzotta szúnyogok sem tudták elvenni. Ugyancsak mosolyt és kuncogást eredményezett a produkció végén megcsodáltatott testhezálló dressz, amely enyhén körvonalazta a három férfitag nemi ékességét. A záró tapsvihar is bizonyította, hogy a Társulat tagjai jól döntöttek, amikor a nívós szórakoztatásra adták a fejüket.