Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
babszinhaz krabat kicsi revizor
magveto krasznahorkai 20240117

SZÍNHÁZ, ERDŐ, SZERELEM

Shakespeare: Szentivánéji álom / Katona József Színház, Kecskemét
2010. ápr. 3.
Szent Iván éjjelén bármi megtörténhet: az ember szamárrá változhat, szerelméből pedig könnyen gyűlölet lehet. Mivel mindez ügyetlen tündérek varázslata, utólag nem érdemes logikus és racionális magyarázatokat keresni a történésekre. És jó, ha ezt a néző is megfogadja. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.

Hajdú Melinda és Kőszegi Ákos
Hajdú Melinda és Kőszegi Ákos

A Szentivánéji álom – sok más Shakespeare-drámával egyetemben – a szerelmi tematika mellett magáról a színházról is szól, hiszen a mesteremberek közjátéka színház a színházban, és a dráma reálisnak ható athéni jeleneteihez képest az erdőben zajló történések irracionálisnak vagy fikció-szerűnek tekinthetőek. A darab felépítése különféle szerepösszevonásokra is lehetőséget ad, mely tovább bonyolíthatja a színház-valóság-fikció egyébként sem egyszerű viszonyrendszerét. Rendezői interpretáció kérdése, hogy egy adott előadás ezzel a kérdéskörrel foglalkozik-e mélyebben vagy sem.

 

A Rusznyák Gábor rendezte előadás egy színházi öltözőben kezdődik: a színpadon öltöző asztalokat láthatunk, neonfénnyel megvilágított tükrökkel, itt-ott kellékek hevernek, és – a félreértések elkerülése végett – a falon színes betűkből kirakva kivehető egy szó: Athén. Szereplők jönnek-mennek, nagy a sürgés-forgás, és hátulról beszűrődik az ügyelő hangja, aki színpadra szólítja a szereplőket. Úgy tűnik tehát, hogy a színház öltözőjében vagyunk, miközben az elképzelt színpadon a Szentivánéji álom című előadás megy. Hyppolita kicsit rosszul van, még az is kérdéses, hogy színpadra tud-e menni ma este, de megjelenik Theseus, aki hírt ad a tervezett esküvőről, és megérkezik Égeus, aki elpanaszolja lányával kapcsolatos problémáit. Kicsit furcsa, hogy a szereplők a kulisszák mögött „élesben” játszanak, tehát nem akarják azt a látszatot kelteni, hogy itt csupán – színpadra lépés előtt – elpróbálják a szövegüket. Aztán befutnak a mesteremberek is, akikről kiderül, hogy a színház dolgozói, és az esküvőre készülő produkciójukhoz az üres öltöző ideális próbahelyszín.

 

Hajdú Melinda
Hajdú Melinda

Az előadás utolsó néhány jelenete ugyancsak ebben az öltözőben játszódik: az esküvőt követően megérkeznek a párok, lelkesen koccintanak, majd helyet foglalnak a színpad két oldalán, és a közös ünneplést a mesterek előadásának megtekintésével zárják. Hyppolitának hatalmas pocakja van, vagyis az első jelenetben a terhesség miatt lehetett rosszul. Ez világos, mégis van némi zavar: korábban nem látszott a pocak, ezért az első jelenet óta egy éjszakánál több idő telt el, vagy pedig tényleg csodálatos események történtek Szent Iván éjjelén. Ha a szereplők itt színészeket játszanak, akik ma a Szentivánéji álmot adták elő, akkor az előadás végén, a koncepció megerősítésének érdekében akár civilbe is visszaöltözhetnének. De nem ezt teszik, így a keret értelmezéséhez nincs más kapaszkodónk; nem könnyű definiálni a színpadi viszonyokat, vagy felgöngyölíteni a jelenetek közötti logikai összefüggéseket. A színházi keretnek nincs jelentősége: az athéni jelenetek színházi öltözőtől függetlenül bármely más elképzelt helyszínen is játszódhatnának.

 

Kőszegi Ákos
Kőszegi Ákos

De nem érdemes a kelleténél hosszabban időzni a keret értelmezésével, ugyanis a rendező számos egyéb ötlettel és részlettel igyekszik minél szürreálisabbá és álomszerűbbé varázsolni a Szentivánéjt. Az erdőben játszódó jeleneteknél az üres és sötét színpadot magasból lelógó vakító neoncsövek teszik labirintus-szerűvé (díszlet: Khell Zsolt), ahogyan Oberon, Titania és a tündérek jelmezein is felfedezhetünk foszforeszkáló neondíszeket és -kitűzőket. Nem csoda, hogy Titania (Kéner Gabriella) a fiatal indiai fiú kegyeit keresi, hiszen a korosodó, középkorú Oberon (Kőszegi Ákos) nem vonzó, energikus és férfias, hanem saját jelentőségét túlértékelő, feleslegesen fontoskodó, barátságtalan és mogorva. Kőszegi sétabotba kapaszkodva biceg a színpadon (ez valószínűleg nem rendezői koncepció, hanem betegség/baleset következménye), mely tekintélyt kölcsönöz neki, ugyanakkor ezáltal még ellenszenvesebb figurának látszik. Puck (Hajdú Melinda) egy-egy elejtett gesztusából és mozdulatából az derül ki, hogy a tündérkirály nem közömbös számára, de Oberon is gyakran úgy viselkedik úgy, mint aki Puck egyéb szolgáltatásaira is igényt tart. Puck egyébként másodállásban karmester: ő irányítja a színpad hátsó részében helyet foglaló jazz-zenekart, mely aláfestő zenét szolgáltat az előadáshoz. Nincs rájuk feltétlenül szükség, az elhangzó néhány dallamot felvételről is lehetne játszani, de velük talán titokzatosabb és varázslatosabb ez erdő. Ahol egyébként a tündérek guruló, koporsó-formájú ülő- és fekvőalkalmatosságon húzogatják ide-oda a tündérkirálynét és indiai kedvencét.

 

Trokán Nóra
Trokán Nóra, Kántor Zoltán, Zeck Juli és Csémy Balázs

A rendező elképzelése szerint Hermia (Zeck Juli) elkényeztetett úrilány, szökésekor gurulós kisbőrönddel és egy gardróbszekrénnyel indul az erdőbe, ahol gondosan megágyaz magának lefekvés előtt. De mindig vele van a Maki névre hallgató plüssállat is, és együtt erednek Falatka (vagyis Lysander) nyomába, amikor ő a varázsszer bódulatában GPS-ének segítségével már Heléna után fut. Lysander (Kántor Zoltán) barátnőjével odaadó és türelmes, bár Hermia allűrjeit, váratlan érzelemkitöréseit és hisztijeit nem könnyű tolerálni. Bódító szer ide vagy oda, érthető, hogy Lysander és az intellektüell Demetrius (Csémy Balázs) Helénát (Trokán Nóra) választják, aki dacos pillanatai ellenére is sokkal kedvesebb, nyitottabb és őszintébb teremtés, igaz, ezzel együtt naivabb is versenytársánál. A fiatal szerelmesek alapvetően jól kidolgozott figurák, bár talán Hermia ellentmondásos karaktere is hozzájárul ahhoz, hogy kapcsolataiknak nincs igazán tétje, a közöttük lévő bonyolult érzelmi szálak kevésbé tűnnek kuszának, és könnyebben kisimíthatóak, mint azt a darab ismeretében várnánk.

 

(Forrás: kecskemetikatona.hu)
Ferencz Bálint, Aradi Imre, Fazekas Géza, Hegedűs Zoltán és Széplaky Géza (Forrás: kecskemetikatona.hu)

A mesteremberek jelenetei az előadás vidám színfoltjai. Tompor Miklós (Fazakas Géza) a szöveg szerint karbantartó és tizenöt éve dolgozik a színházban. És ez nem is múlt el nyom nélkül: harsány és darabos, túlgeszikulál és túlartikulál, a rossz színész mintapéldánya. Mégis kedves figura, ahogyan az a langaléta Sipák Ferenc (Ferencz Bálint) vagy a körülményes Lavór Tamás (Széplaky Géza) is. Priamus és Thisbe tragédiája színházi szempontból rettenetes, mégis ez az előadás legjobb jelenete, és ezzel együtt tanulságot is ad: rossz színházat csinálni sokkal egyszerűbb, mint jót.

 

Vö. Fáy Miklós: Lézengők a neonerdőben 
Molnár T. Judit: Szentivánéji színház 
Markó Róbert: Neonparádé 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek